Együtt a család az asztal körül

 

Minden család másként szervezi az életét, azaz saját adottságokkal, lehetőségekkel és múlttal bír. Ha azonban tudnak a konyhaasztal körül együtt lenni, akkor azt legtöbbször pozitív életérzés kíséri, mi több derűlátó változások generálódnak. Ennek legegyszerűbb kivitelezési módja a hétköznapi közös vacsorák bevezetése.

Ha van arra nyitottság, akkor meg kell kérni a gyermekeket, hogy délután csak gyümölcsöket egyenek. A szülők felé pedig azt közvetíteni, hogy tudnának-e hamarabb hazaérkezni – legalább hetente egyszer-kétszer. Így lehet azt kialakítani, hogy hétközben is találkozzon a család egésze, sőt minőségi időt töltsenek együtt.

A hétköznapi közös vacsorák olyan biztos ponttá válhatnak, ahol mindenki önmaga lehet. Nagy kincs ez a mai rohanó világban. 

 

Volt olyan édesapa, aki bevezette, hogy egy héten egyszer, minden szerdán közösen csinál a gyermekkel vacsorát mindannyiuknak. Máshol a férj és a feleség napi váltásban készítik el az ételeket. Újabb családnak hosszabb időszak volt, mire az első közös étkezésük eljött. Számos sérelmen kellett ehhez segítséggel túljutniuk. Végül azonban, ahogyan a fájdalmak a felszínre jutottak és egyáltalán elkezdtek egymással beszélgetni, megjött a kedvük az első családi ebédjükhöz. Belátták, hogy ez nekik jó, illetve olyasvalamit fejeznek ki ezzel, ami felé szeretnének haladni. A következő família a családterápia előrehaladtával jutott el oda, hogy a házaspár elkezdett közösen főzni. Máshol pedig csupán az történt, hogy továbbra is az édesanya készít mindent, de az örömére, az apa beül addig a konyhába és beszélgetnek. Hála Istennek, sok a pozitív példa!

Természetesen a hétköznapi közös vacsoráktól nem válik egy család családdá, ahogyan az egyes helyeken erőltetett nagycsaládi, vasárnapi ebédektől sem. Akik azonban keresik az együttélés “művészetét”, sok “eszközt” kíváncsian kipróbálhatnak és leszűrhetik közösen a tanulságokat. Nekik ajánlom ezt a bejegyzést.    

 

Milyen pozitívumokkal járhatnak a szokássá tett közös étkezések?  

Egy konyhaasztal az a hely, ahol szerepek és elvárások nélkül lehet együtt lenni. Egyes gyermekek, ahogyan felnőttek, ebben az oldott hangulatban tudnak a legkönnyebben megnyílni. Bár évtizedek alatt rengeteget változtak az ideálisról alkotott képeink, de meghitt, szép környezetben, jó társaságban finomakat falatozni továbbra is jó dolog. Kézzelfoghatóvá válik általa, hogy mi egy család vagyunk, illetve hogy összetartozunk. Mire lehetnek még jók a közös étkezések? Például egymás meghallgatására, a humorra, a nyaralás megtervezésére, az iskolai érzések megbeszélésére vagy éppen a konfrontálásra. Hagy tudják meg a többiek, hogy kinek mi a véleménye! Sokadik, de nem elhanyagolható szempont, hogy így lehet a táplálkozásba tudatosságot csempészni, azaz megtanulni egészségesebben falatozni. Sőt, az elpakolás után elő lehet venni – akár csak egy héten egyszer – a kártyákat vagy a társasjátékokat. Ha pedig az egyik szülőfél külföldön dolgozna, akkor a skype-ot, és így együtt beszélgetni.

Ha a család nem tud közösen étkezni, akkor lehet, hogy az azt mutatja, hogy nem tudnak magukban (magukkal) meglenni. Valami hiányzik, valami fáj, szorít vagy éppen nem fogadják el, hogy a dolgokért folyamatában kell tenni…

A mindennapi étkezéseknek természetesen van egy rutinja, ami nem szükséges, hogy különlegeset nyújtson. Azonban kell vagy inkább hasznos minden családnak olyan alkalmakat teremtenie, amelyek megérdemlik, hogy kiemelten legyenek kezelve.

Az ünnepek a “működő” hétköznapokból tudnak kinőni.

 

Bárhol tartsunk, mindig tehetünk egy apró lépést előre. Az elvárások egekig való növelése helyett pedig inkább tanuljuk meg a szabályt: nekem jó, hogy adhatok!

Élni jó!

Dr. Domján Mihály 

(Képek forrása: https://pixabay.com és saját) 

Az új pszichológusi podcast-ek meghallgathatók – akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben – a Spotify-on, a Youtube-on és az Apple Podcast-on. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is. 

További bejegyzések a témában:

Mielőtt elválnál, tanulj meg vitatkozni!

Mielőtt elválnál, tanulj meg vitatkozni!

  Gondolom, hogy egyesek a címmel kapcsolatosan elcsodálkoztak, vagy akár fel is háborodtak. "Vitatkozni?! Még jobban? Ugyan már! Hiszen eddig ezt tettük, mégsem jutottunk egyről a kettőre!" Rögtön az elején meg szeretném a vitatkozást a veszekedéstől különböztetni....

Mit szólnál havonta egy anyanaphoz?

Mit szólnál havonta egy anyanaphoz?

  Gondoltál már arra, hogy havonta egy Anyák Napját beiktass az életedbe? Remélem, hogy most erre a kérdésre elmosolyodtál, nem pedig a szemöldöködet húztad össze! Tisztában vagyok azzal, hogy egyes édesanyák életében ez a felvetés az álom kategóriát súrolja!...

Férfiként egyensúlyban

Férfiként egyensúlyban

A férfi szerepek tisztázása A mostani blogbejegyzés sokakat érintő témát próbál körbejárni. Ennek ellenére azt gondolom, hogy elsősorban hölgyek fogják elolvasni. Miért is? Mert a férfiak számottevő hányada elfogadás helyett csak elvárásokat szokott az arcába kapni....

Támogasd a blogot!

Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.

Hálásan köszönöm!