“A donorod Veled fut”

Elsőként az országban, Kiskunfélegyházán avatták fel az Alsótemetőben a szervdonorok emlékhelyét (a ravatalozónál).

Több héttel korábban tudomást szereztem az alkalomról, sőt meghívót is kaptam rá. Tisztelettel vártam a megemlékezést. Végtelenül hálás vagyok, hogy részt vehettem ezen a megható, élettel-halállal szembesítő, de egyben felemelő eseményen!

Ezzel a blogbejegyzéssel elsősorban köszönetet szeretnék mondani az emlékezést megszervező családoknak, ugyanakkor azok felé benyomásokat közvetíteni, akik nem tudtak jelen lenni a rendezvényen.

A halál mindig tartogat egy befejezetlen mondatot.

Főleg akkor, amikor egy olyan személyt veszítünk el, aki végtelenül közel állt hozzánk. Ráadásul minél váratlanabb az eltávozás, annál befejezetlenebb az elszakadás. A szervdonorok többségének a hozzátartozói pontosan ezt a mélységes fájdalmat élik meg szeretett gyermekük, társuk vagy éppen szülőjük tragikus elvesztése által…

Emlékszem egy családra, akik sok évvel ezelőtt kerestek fel. Ők korábban a 20 éves gyermeküket veszítették el. A hölgy elmondta nekem, hogy neki négy év kellett ahhoz, hogy a szeretett lánya halálának a napját a lelkében “visszanézze”. Ennyi idő, valamint a több síkú segítség kellett ahhoz, hogy a fájdalom az “évfordulóra” megélhetővé válhasson. Számomra az anyai nagymamám elvesztése hagyott tátongó ürességet és hiányt a szívemben. Végtelenül egyedül éreztem magam és hiányzott. Sok idő kellett, mire megtaláltam magamban a tőle kapott értékeket és szemléletet, sőt a befejezetlenséget át tudtam fordítani az élet “vásznának” szövésébe…

A gyász – a valódi veszteség – mindig szomorú és fájdalmas.

Szembenézettet azzal, hogy mit adtam és mit kaptam. Felhozza a hibákat és a mulasztásokat. A másik égető hiánya által pedig átérzi azt az ember, hogy igazán kit és mit is veszített. A gyász feldolgozása ezért többsíkú. Főleg akkor, ha az életben maradottak korábban sem éltek rendezett családi kapcsolatokban. A gyász – ezekben az esetekben – tovább mélyítheti a konfliktusos kötelékeket vagy éppen erőt adhat egy új fejezethez az elfogadás, a tisztelet és a megbocsátás irányába.

A hiány semmivel sem pótolható, de idővel meg lehet tanulni vele élni.

Nekem az előbbi mondat kimondása a leghálátlanabb feladat, amit pszichológusként meg kell, hogy az adott pillanatban tegyek. Mégis vállalom ezt, mert sajnos szembe kell nézni a halál tényével – bármennyire fájdalmas is. És nemcsak a tudatosulás a feladat, hanem az érzések és a gondolatok nyílt megosztása. Pontosan ebben tudott a szeptemberi ünnepség segíteni – még ha egyfajta megpróbáltatásnak is lehetett ezt érzékelni.

Soha nem voltam még olyan városi megemlékezésen, amely ennyi érzelmet hozott volna fel bennem. Szeretetet éreztem a fájdalom mellett. Nemcsak a szervdonorok hozzátartozóival éreztem együtt, hanem a nagynéném tavalyi halála, és az előtte való hosszú haldoklása is a felszínre tört bennem.

Miért bír értékkel egy ilyen rendezvény létrehozása?

Az emlékezés módjait nekünk magunknak kell megteremtenünk.

Ezt ismerte fel a Csikós házaspár, akik vállalva az erőn felüli lelki megmérettetést, elkezdték keresni ennek megvalósíthatóságát. Hála a Polgármester Úrnak, a terv életre kelt. Már most, a kezdetekkor négy szervdonor neve került fel az emlékműre, amely Bozóki István kőfaragó alkotása.

Hiszem azt, hogy számos család a megbékélés és a vigasztalás apró sugarait fogja az Alsótemető meglátogatása által megkapni! Hiszem ezt azért is, mert a munkám által tapasztalom, hogy egyes embereknek a sírok látogatása mellett mennyire sokat tud adni egy emlékhely felkeresése. Gondolok itt a kommunizmus áldozataira vagy azokra, akik valamilyen természeti csapásban, esetleg háborúban veszítették el a hozzátartozójukat.

Az az érzés, hogy nem vagyok egyedül, hogy vannak “bajtársaim” és más is velem együtt küzd a veszteségével, sokat tud a megbékélésben segíteni.

A szervdonorok emlékművének felavatása előtt Csányi József polgármester köszöntötte a megjelenteket, majd Dr. Mihály Sándor, az Országos Vérellátó Szolgálat Transzplantációs Igazgatója tartott érdekes, lendületes, ugyanakkor “felébresztő” előadást. Megérintett annak az igazságnak az őszinte kimondása, hogy az agyhalál állapotában tulajdonképpen a beteg már halott… Fájt ezt hallanom az ott ülő szervdonorok hozzátartozói miatt. Ennek ellenére köszönet a nyíltságért! A doktor urat követte Berente Judit előadása, aki nemcsak a Magyar Szervátültetettek Szövetségének Elnöke, hanem maga is transzplantált vesével él. Megfogott az az őszinteség, szeretet és hitelesség, amely az elnöknőből áradt! Nem tudtam korábban arról sem, hogy a szervátültetetteknek lenne szervezett sportélete, sőt milyen szép eredményekkel rendelkeznek. Talán a legmeghatóbb ezen a napon számomra az volt, amikor kiderült az egyik sportverseny “Donorod veled fut” szlogenje.

Későbbiekben a temetőben Hajagos Gyula esperes-plébános felszentelte az emlékhelyet, illetve meghallgathattuk a Batthyány Lajos Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola tanárainak az előadását.

Ezentúl minden évben szeptember 26-án kerül majd ugyanitt az emléknap megrendezésre – a szervdonorok hozzátartozóinak a szervátültetettekkel való találkozásának a lehetőségével.

Kívánok ezzel a blogbejegyzéssel minden szervdonor hozzátartozójának, illetve az éppen gyászt megélő személyeknek erőt és megtartó szeretetet a hiányuk elfogadásához! A transzplantáltaknak pedig lendületet és életörömöt a szervdonorokon keresztül kapott lehetőség megragadásához!

Tisztelettel,

Dr. Domján Mihály

 

A témához kapcsolódó összes blogbejegyzés itt található.

 

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi blogbejegyzéseket ajánlom:

 

Az alábbi oldalakon számos hasznos információ, valamint sok-sok szeretet, törődés és biztatás lapul: 

 

További bejegyzések a témában:

Amikor a másik ért téged

Amikor a másik ért téged

Donorcsaládok és transzplantáltak találkozója Kiskunfélegyházán Az élet különleges ajándéka, amikor olyan közegben lehet az ember, ahol értik és tisztelik. Ahol hitelesen önmaga lehet és elfogadják. Ezt nem felejti el soha.  2020. február 15-én folytattuk azt a...

Életigenlés

Életigenlés

#donorcsaládok   Decemberben tartottuk a donorcsaládok hatodik találkozóját Kiskunfélegyházán, a Petőfi Sándor Városi Könyvtárban. Ezen az alkalmon új tagként köszönthettük sorainkban Margót, aki sok "kinccsel" gazdagított bennünket. Hálás vagyok az...

Előítéletek fogságában

Előítéletek fogságában

Tabuk a szervdonációval kapcsolatosan Október 26-án tartottuk Kiskunfélegyházán, a Petőfi Sándor Városi Könyvtárban a szervdonorok hozzátartozóinak soron következő találkozóját. Először felidéztük a szeptemberi ünnepséget. Tavaly lett felavatva az ismert szervdonorok...

Támogasd a blogot!

Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.

Hálásan köszönöm!