A múlt szombaton, november 19-én találkoztak újból Kiskunfélegyházán a donorcsaládtagok és a szervátültetettek. Az alkalmaink hibrid módon zajlanak, azaz Zoom-on keresztül is lehetőség van a becsatlakozásra. A sok nehézség és fájdalom mellett ezt ‘köszönhetjük’ a COVID-nak, hiszen kényszerűségből így nyílt ki előttünk a világ.
Bár ebben az évben – időhiány miatt – nem sokat írtam a blogon a csoportunkról, azonban annyira felemelt a mostani alkalmunk, hogy ‘muszáj’ megosztanom az érzéseimet. Aki nem hallott még rólunk, olvassa el itt a történetünket. Röviden: pszichológusként vezetek egy olyan „csapatot”, amely először az elhunyt donorok családtagjainak szerveződött. 2019. tavaszán azután nagy örömünkre szervátültetett személyek is csatlakoztak hozzánk. A „két oldal” – az országban egyedülálló módon – hónapról hónapra egy asztal köré ül le a Petőfi Sándor Városi Könyvtárban, akiknek ezúton is köszönöm, köszönjük a lehetőséget. Itt nyílik mód egymás meghallgatására, beszélni az életről, a halálról, a veszteségekről, az örömökről, sőt a célokról.
Az elmúlt évek kellettek ahhoz, hogy egyre jobban kikristályosodjon a karitatív missziónk. Arra adunk példát és biztatást, hogy lehetséges a kölcsönös tisztelet talaján megismerni egymást. Az ítéletmentesség, az elfogadás, a megértés, az együttérzés és legfőképpen a társadalmunkban sok helyen hiányzó szeretet az, amely lehetővé teszi számunkra a tapintatos nyíltságot. Most is azt éreztem, hogy mennyire hiányzik mellőlünk egy olyan kamera, amely rögzítené azt a felszabadultságot, amely szerintem a donorcsaládtagok és a szervátültetettek egy részének elképzelhetetlen. Márpedig ebben a védett közegben tud oldódni egy transzplantált személy kételye és a szorongása, ahogyan a donorok hozzátartozóiban a gyász hullámzó tengere.
Drága Olvasóm! Egy dolgot érts meg: egyszerre két érzést is érezhet az ember. Attól, hogy valaki húzza-vonszolja a maga keresztjét, még tud a másiknak jót kívánni. Képes vagy te is a másik felé szeretettel odafordulni, azzal együtt, illetve annak ellenére, hogy valami nem kerek az életedben. Aki pedig jót ad, az kap is vissza: megerősítést és egyfajta ‘családot’. Igen, jól olvastad, családot. Senki sem kívánta volna, hogy ez így megtörténjen velünk, azonban az életnek más volt a terve. Mi együttes erővel a közös megküzdést választjuk, és az évek már minket igazolnak.
Mindig azt érzem, hogy nincs számomra ennél motiválóbb és életigenlőbb közösség, mint amit együtt létrehoztunk.
Hálát érzek, sok-sok hálát és szeretetet.
Aki szeretne érintettként közénk csatlakozni, annak először egy emailt szükséges írnia (a telefonszáma megadásával). Akár irányomba is megteheti ezt – office@drdomjan.hu – vagy Csikósné Irmát hívhatja fel telefonon (a képen szerepel). Első lépésként ajánlom a blogbejegyzések végigolvasását és a lehetőségek függvényében az emlékhely meglátogatását, majd szeretettel várjuk a jelentkezést. A havonta megrendezésre kerülő aktuális eseményünkről itt tud a Facebookon tájékozódni, illetve felkeresheti a Szervdonor Családokért Alapítvány Facebook oldalát is.
Bennetek él a szeretetünk!
Kedves Olvasóm! Ha szervátültetett vagy donorcsaládtag lennél, halld meg az üzenetünket:Benned él a szeretetünk!
😊
Ehhez a témához kapcsolódóan a korábbi bejegyzéseket is ajánlom:
- A szív útja – emlékezés a szervdonorokra – blogbejegyzés a 2018-as emlékműavatásról
- Előítéletek fogságában – az ötödik csoportfoglalkozás
- Életigenlés – 2020. januári csoportfoglalkozás
- A szeretet megtart – 2021. februári csoportfoglalkozás
- Ajándéknak lenni – 2022. januári csoportfoglalkozás
- A szabadság ‘tánca’ a kockázatvállalás – A döntés c. könyv ajánlója
Ismert szervdonorok emlékhelye:
Kiskunfélegyháza, Alsótemető, Ravatalozó – Molnár Béla utca
Rövid videó a szervadományozásról itt nézhető meg.
(Minden kép forrása: saját)