Kevés olyan film van, amelyről azt gondolom, hogy általa a készítők tényleg valami jót akartak a világnak adni. Nos, számomra a többszörös Golden Globe és Oscar-díjas Zöld könyv (HBO GO) pontosan ilyen. Mindezek mellett magán viseli a “hogyan oldjunk meg mindent 130 perc alatt” című csábító elvárást, de ezzel együtt szerethető és felemelő.
Az alapsztori: 1962-t írunk Ekkor még az USA Déli Államaiban a feketék nem szállhattak meg mindegyik hotelben, ahogyan nem is étkezhettek az összes vendéglőben. Mindezekhez hasonlóan az egyes boltokban sem volt még meg az egyenrangúság a vásárláshoz.
A film egy rasszista, olasz származású, nagycsaládos kidobóember és egy ünnepelt, magányos, fekete zongorista különös barátságának a fejlődését mutatja be. A New Yorki zenész – a mozi végén kiderül, hogy miért – turnéra indul egy olyan közegbe, ahol a bőrének a színe kirekesztettséget jelent – a briliáns tehetsége ellenére.
A Zöld Könyv valóságosan létezett. 1936 és 1966 között frissítve adták benne közre a Déli Államok azon helyeit, ahová egy fekete betérhetett. Pontosabban: amit a bőre színe miatt – az akkori társadalmi konvenciók alapján – “megérdemelt”.
Visszatérve a filmhez, két hónapig – a munkakapcsolat miatt – a sofőr és a zenész össze voltak zárva. Ennyi idő elégnek bizonyult ahhoz, hogy egymással “kölcsönhatásba” keveredjenek. Számomra a film erőssége nemcsak a kidolgozott részletekben bújik meg, hanem ahogyan a kezdeti poénok átváltanak drámai pillanatokká és szembesülünk ezáltal a mindennapok számkivetettségével, ítélkező és magányos “zöld könyveivel”.
Az életben nem mindig adott a “kis szerencse”, de a forgatókönyvírók jóvoltából ezt mi most megkaptuk. Így a főszereplők eltérő erősségei és értékei – az “akaratuk” ellenére -, illetve a kiváló színészi játékoknak köszönhetően kölcsönös “határátlépéseket” hoznak létre. A film különben önéletrajzi alapokon nyugszik.
Fő üzenete számomra a következő egyetemes igazság:
A legtöbb elakadásunk, ahogy a gyógyulásunk is a kapcsolatainkon keresztül tud megtörténni.
Az előző gondolat második fele és a mozi életigenlése miatt választottam a soron következő szervdonorcsaládok találkozójára ennek a filmnek a közös megnézését. Tettem ezt még azért is, mert a történet egymás tisztelete és elfogadása mellett egy csodálatos ünnepben, a karácsonyban csúcsosodik ki.
Ki ne vágyna arra, hogy nagycsalád vegye körbe és adjon számára erőt és meghittséget a megküzdéshez!
Mindenkire vár egy karácsony!
Ezt a szeretetet próbáljuk mi is a közös csoportfoglalkozásainkon megélni, sőt támogatni egymást a “határátlépésekben”.
A karácsony, mint minden ünnep, a veszteségekkel szintén szembesíthet. A hiányok ekkor még intenzívebben jöhetnek elő. Példát ad azonban arra a film, ahogyan reményeim szerint a mi együttléteink is, hogy szeretetet bárhonnan kaphatunk, ha merünk nyitottan és cselekvően élni. Az új kötelékek nem tudják a deficitet pótolni, de az együttérzésen keresztül hozzásegíthetnek az önmagunkhoz való visszataláláshoz és ahhoz a hithez, hogy jó dolog szeretni!
Nekem jó az, ha szerethetek!
Ezekkel a gondolatokkal kívánok valamennyiünknek lelkiekben gazdag őszt! A nappalok rövidülésével pedig “fényt”!
Mindenki megérdemli a “karácsonyt”!
Dr. Domján Mihály
További motivációs gondolatok:
https://www.instagram.com/dr.domjan
2019. szeptember 25-én, 16 órakor kezdődik Kiskunfélegyházán, a Móra Ferenc Művelődési Központban (Petőfi tér 1.) az ismert szervdonorokra való megemlékezés. Rövid köszöntővel és szakmai előadásokkal készülünk.
17.30-tól az Alsótemetőben, az emlékműnél folytatódik a program. Aki úgy gondolja, a közös alkalmunk legvégén egy szál virág vagy egy mécses elhelyezésével kifejezheti az együttérzését.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk! Nagy tisztelettel a transzplantáltakat is!
A szervdonorok hozzátartozóinak októberi csoportfoglalkozásával kapcsolatosan emailben – dr.domjan@freemail.hu – vagy a fotón szereplő telefonszámon lehet információt kérni. Az alkalom helyileg Kiskunfélegyházán lesz.
A mostani tervünk szerint idén egy brossúrát szeretnénk a szervdonororok hozzátartozói részére elkészíteni. Ebbe bárki, bárhonnan belecsatlakozhat, sőt kérnénk is visszajelzéseket az érintett családoktól.
Mindenfajta támogatást és ötletet köszönettel veszünk!
A témához kapcsolódóan az alábbi blogbejegyzéseket ajánlom:
- A szív útja – emlékezés a szervdonorokra – blogbejegyzés a 2018-as emlékműavatásról
- Donorcsaládok egymásért – első csoportfoglalkozás tanulságai
- Egymás között – a második csoportfoglalkozás
- Vigaszt adó kapcsolatok – harmadik csoportfoglalkozás
- A zarándoklás pszichológiája
További filmajánlók:
- Együtt álmodni – Testről és Lélekről
- Pornó és chips – Jacko másik arca – dokumentumfilm
- Büntetés és feloldozás – kolera idején – Színes fátyol
- Dagasztottál már tésztát Istennel? – A Viskó
- Hétköznapi mennyország – filmajánló
(Képek forrás: saját és innen)
