Keresztfiaim nagymamája minden családi rendezvényre egy finom diótortával szokott érkezni. Éveken át csodáltam őt és a “költeményét”, majd az egyik alkalommal bátorságot gyűjtve rákérdeztem a receptre. Ha őszinte akarok lenni, akkor arra számítottam, hogy majd otthon a hölgy leírja az instrukciókat és az egyik unokája pedig elhozza nekem. Nem így alakult, hanem azonnal, fejből ment a diktálás.

Miközben lelkesen pötyögtem be a telefonom jegyzetei közé az “örökséget”, elcsodálkoztam. Kiderült ugyanis, hogy három receptből lett évtizedek alatt összegyúrva a végleges torta és hogy itt minden grammnak jelentősége van! Nem vitatkoztam, hiszen az eredmény többszörösen bizonyított, így először egy digitális mérleget kellett beszereznem… 

Kérdezheted, korábban hogyan tudtam akkor tortát sütni? Van egy olyan műanyag mérőedényem, amelyen angolul rajta vannak a folyadéknak és a lisztnek az egységei. Nagymama diótortája előtt tehát mindent “nagyjából” és kóstolással készítettem el. Megjegyzem, hatékonyan. Ebben az esetben azonban nem volt kérdéses számomra, hogy komolyabban kell a grammokra odafigyelnem, ha ugyanazt az ízt szeretném “előcsiholni”.

Évek alatt többször sütöttem meg ezt a tortát. Talán nekem az a legcsodálatosabb benne, hogy a nagyival tovább finomítottuk a részleteket. Méghozzá közösen! Most már mindketten kettő piskótalapot sütünk, mert az “eredetinek” többször besüppedt sütés után a közepe. Mivel szeretjük a szép küllemet, így most már a torta megjelenése szintén tükrözi azt a “gazdagságot”, amelyet az első falat után máris érez az ember! 

A torta a saját evolúciós folyamatomban tovább variálódott. A két piskótaalapba negyed-negyed zacskó sütőport is beleteszek, a krémbe pedig több rumot, sőt még egy fél citrom levét. Remélem a keresztfiaim nagymamája jóvá fogja ezeket a “finomhangolásokat” hagyni, mert mostanában nem beszéltünk erről.   

Az új pszichológusi podcast-ek meghallgathatók – akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben – a Spotify-on, a Youtube-on és az Apple Podcast-on. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is. 

 

 

Jöjjenek a hozzávalók, először a piskótákhoz:

– 2x 4 (bio)tojás,

– 2x 11 dkg cukor,

– 2x 7 dkg darált dió,

– 2x 7 dkg liszt,

– 2x 7 dkg zsemlemorzsa,

– 2x 2 evőkanél rum,

– 2x negyed zacskó sütőpor.

 

 

– 1 nagy evőkanál liszt (lehet 1,5),

– 100 vaj,

– 15 dkg darált dió,

– 15 dkg cukor,

– 0,5-1 dl rum,

– vaníliás cukor, 

– fél citrom leve.

Elkészítés:

Amatőr cukrászként először elkészítem az első tortalapot. Amíg sül, addig a krémmel folytatom – így lesz ideje hűlni. Majd ezután jön a második tortalap. 

Az első piskótához négy tojást megmosok. Fehérjéjüket csipetnyi sóval keményre felverem, közben az egyéb hozzávalókat (cukrot, darált diót, zsemlemorzsát, lisztet, pici sütőport) kimérem – grammra pontosan. Ha kész, akkor mindent összeöntök. Végül pár határozott mozdulattal jön a keverés, majd a rumot is hozzáadom. A sütés kb. 35 perc 180 fokon (nem légkeveréses), amit tűpróbával lehet ellenőrizni.

 

A krém elkészítése a tej forralásával indul. Egy nagy evőkanál lisztet teszek a melegedő tejbe, majd sűrűn átkeverem. Ezután leveszem a tűzről és a vajat habosra kikeverem benne. Jön még a cukor, a darált dió, a vaníliás cukor, a fél citrom leve és a bőséges rum. Érdemes megkóstolni és ízlés szerint alakítani rajta. Ezután jön a kihűtés például úgy, hogy az elzárt mosogatóba hideg vizet engedek és abban hagyom “pihenni” a krémes edényt.

A torta összeállítása: a kihűlt tortalapokat ügyesen kettévágom, hogy így négyet lehessen egymás tetejére a krémmel betölteni. A külső “cicomával” nem szoktam sokat foglalkozni – csak pár simítás és kész. Most viszont a blogbejegyzés kedvéért elkészítettem nagymama elegáns fehér krémjét (3 felvert tojásfehérje pár csepp citromlével, 15 dkg porcukorral gőz felett ki lett keverve, amíg az el nem vált). A díszítés céljából egy pici virágzó cseresznyefaágat is elhelyeztem a tortán.      

Befejezésül két gondolat. Ez az a torta, amelynél mindig kínosan ügyelek arra, hogy jusson ebéd utánra is egy szelet a sütőembernek. Amikor pedig a krémet betöltöm a piskótalapok közé és kimarad egy kis felesleg, akkor hálát adok azért, hogy konyhamalacként az bizony engem illet!

Élvezd az életet! 

 Dr. Domján Mihály

(Képek forrása: saját)

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi blogbejegyzéseket ajánlom:

További bejegyzések a témában:

Brutál narancsos csokitorta

Brutál narancsos csokitorta

Mielőtt először sütöttem volna meg ezt a csokicsodát, már alkalmam volt kétszer megkóstolni. Egyszerűen etette magát. Nem édes, nem száraz, hanem omlós, olvadós és létezhetetlen egy szelettel betelni vele. Azonnal rá is vetettem magam a drága kolléganőmre, aki ezt az...

Limoncellós tiramisu

Limoncellós tiramisu

Még tavaly kaptam Olaszországból egy üveg Limoncellót, amely alaposan lehűtve igazi különlegesség. Nem beszélve a nyári hónapokról, amikor jól jöhet egy hétvégi, lazítós limonádéba is. Ezt a likőrt a tiramisuhoz ugyancsak fel lehet használni, ha már "unja" az ember a...

A megunhatatlan sajttorta

A megunhatatlan sajttorta

Cheesecake Öt évvel ezelőtt szülinapi ajándékba kaptam ezt a tortát. Annyira ízlett, hogy a sütését azonnal "tesztelni" szerettem volna. Korábban sohasem kóstoltam. Pár hét múlva eljött a megfelelő alkalom és nekiláttam az alkotásnak. Először erre majdnem egy...

Támogasd a blogot!

Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.

Hálásan köszönöm!