Mielőtt először sütöttem volna meg ezt a csokicsodát, már alkalmam volt kétszer megkóstolni. Egyszerűen etette magát. Nem édes, nem száraz, hanem omlós, olvadós és létezhetetlen egy szelettel betelni vele. Azonnal rá is vetettem magam a drága kolléganőmre, aki ezt az édes “bűnt” elkövette.

A tortát ízlelgetve még nem sejtettem, hogy a recept roppant könnyen elkészíthető. Bonyolultságot nem rejt, sőt semmi perc alatt kivitelezhető. Azért a grammokat érdemes betartani…

Lássuk a “medvét”!

Hozzávalók a piskótához:

  • 170 gramm liszt,
  • 200 gramm cukor,
  • 1,5 teáskanál szódabikarbóna,
  • 70 gramm kakaópor
  • 1 kispohár kefir,
  • 1,5 dl víz,
  • 150 gramm vaj vagy 1,5 dl kókuszzsír,
  • 2 darab tojás,
  • csipet só.

Hozzávalók a krémhez:

  • 220 gramm étcsokoládé,
  • 2 dl tejszín,
  • 50 gramm vaj,
  • csipet só,
  • 2 bionarancs héja,
  • 0,5 dl Cointreau (narancslikőr) vagy Baileys.  

Az új pszichológusi podcast-ek meghallgathatók – akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben – a Spotify-on, a Youtube-on és az Apple Podcast-on. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is. 

Elkészítés

  1. A piskóta “alkatrészeit” egymás után a keverőtálba helyezzük, gép segítségével simára dolgozzuk.
  2. A sütőt közben 180 fokra felvesszük, majd 30 percig “sima” alsó-felső sütési funkcióban megsütjük a piskótát – sütőfóliás/kivajazott tortaformában.
  3. Hagyjuk kihűlni, később két lapra vágjuk.
  4. Közben a tejszínt feltesszük egy lábasba, belehelyezzük az összes hozzávalót és 10-15 perc alatt összemelegítjük. (Nem forraljuk, csak melegítjük!)
  5. Hagyjuk a krémet kihűlni.
  6. Egy ecsettel az alsó tortalapot vékonyan egy kis likőrrel megkenjünk, majd jön rá a krém, azután a második tortalap – likőrrel megkenve és krémmel végül befedve.
  7. Hűtőbe tesszük.
  8. Az elismeréseket bezsebeljük.

Tíz emberből kilenc szereti a csokoládét. A tizedik hazudik. (John G. Tullius)

Az eddig közreadott receptek közül a diótorta és a bejgli nekem a legfinomabb, de ha a gyorsaságot, sőt az egyszerűséget is beleszámolom, akkor nem kérdés, hogy ez a nyerő. A torta tetejét egyébként számos módon lehet díszíteni, de szerintem minden “körítés” nélkül is sikeres lesz!

Azt kívánom, hogy annyi nevetést és önfeledtséget élj át a szeleteléskor, mint ahogyan azt mi megéltük!  

Dr. Domján Mihály 

(Képek forrása: saját)   

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi blogbejegyzéseket ajánlom:

További bejegyzések a témában:

Limoncellós tiramisu

Limoncellós tiramisu

Még tavaly kaptam Olaszországból egy üveg Limoncellót, amely alaposan lehűtve igazi különlegesség. Nem beszélve a nyári hónapokról, amikor jól jöhet egy hétvégi, lazítós limonádéba is. Ezt a likőrt a tiramisuhoz ugyancsak fel lehet használni, ha már "unja" az ember a...

A megunhatatlan sajttorta

A megunhatatlan sajttorta

Cheesecake Öt évvel ezelőtt szülinapi ajándékba kaptam ezt a tortát. Annyira ízlett, hogy a sütését azonnal "tesztelni" szerettem volna. Korábban sohasem kóstoltam. Pár hét múlva eljött a megfelelő alkalom és nekiláttam az alkotásnak. Először erre majdnem egy...

Ilyenek ezek a sütik…

A sütemények elkészítését nemcsak kikapcsolódásnak, hanem egyfajta önkifejezésnek is érzem. Igaz, hogy a többsége időigényes, azonban az "elpusztításuk" mennyei élménye és a család elégedettsége, mosolya mindenért kárpótol. Az összes recepteket itt találod. "Alkotás"...

Támogasd a blogot!

Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.

Hálásan köszönöm!