Mielőtt először sütöttem volna meg ezt a csokicsodát, már alkalmam volt kétszer megkóstolni. Egyszerűen etette magát. Nem édes, nem száraz, hanem omlós, olvadós és létezhetetlen egy szelettel betelni vele. Azonnal rá is vetettem magam a drága kolléganőmre, aki ezt az édes “bűnt” elkövette.

A tortát ízlelgetve még nem sejtettem, hogy a recept roppant könnyen elkészíthető. Bonyolultságot nem rejt, sőt semmi perc alatt kivitelezhető. Azért a grammokat érdemes betartani…

Lássuk a “medvét”!

Hozzávalók a piskótához:

  • 170 gramm liszt,
  • 200 gramm cukor,
  • 1,5 teáskanál szódabikarbóna,
  • 70 gramm kakaópor
  • 1 kispohár kefir,
  • 1,5 dl víz,
  • 150 gramm vaj vagy 1,5 dl kókuszzsír,
  • 2 darab tojás,
  • csipet só.

Hozzávalók a krémhez:

  • 220 gramm étcsokoládé,
  • 2 dl tejszín,
  • 50 gramm vaj,
  • csipet só,
  • 2 bionarancs héja,
  • 0,5 dl Cointreau (narancslikőr) vagy Baileys.  

Az új pszichológusi podcast-ek meghallgathatók – akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben – a Spotify-on, a Youtube-on és az Apple Podcast-on. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is. 

Elkészítés

  1. A piskóta “alkatrészeit” egymás után a keverőtálba helyezzük, gép segítségével simára dolgozzuk.
  2. A sütőt közben 180 fokra felvesszük, majd 30 percig “sima” alsó-felső sütési funkcióban megsütjük a piskótát – sütőfóliás/kivajazott tortaformában.
  3. Hagyjuk kihűlni, később két lapra vágjuk.
  4. Közben a tejszínt feltesszük egy lábasba, belehelyezzük az összes hozzávalót és 10-15 perc alatt összemelegítjük. (Nem forraljuk, csak melegítjük!)
  5. Hagyjuk a krémet kihűlni.
  6. Egy ecsettel az alsó tortalapot vékonyan egy kis likőrrel megkenjünk, majd jön rá a krém, azután a második tortalap – likőrrel megkenve és krémmel végül befedve.
  7. Hűtőbe tesszük.
  8. Az elismeréseket bezsebeljük.

Tíz emberből kilenc szereti a csokoládét. A tizedik hazudik. (John G. Tullius)

Az eddig közreadott receptek közül a diótorta és a bejgli nekem a legfinomabb, de ha a gyorsaságot, sőt az egyszerűséget is beleszámolom, akkor nem kérdés, hogy ez a nyerő. A torta tetejét egyébként számos módon lehet díszíteni, de szerintem minden “körítés” nélkül is sikeres lesz!

Azt kívánom, hogy annyi nevetést és önfeledtséget élj át a szeleteléskor, mint ahogyan azt mi megéltük!  

Dr. Domján Mihály 

(Képek forrása: saját)   

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi blogbejegyzéseket ajánlom:

További bejegyzések a témában:

A nagybetűs Diótorta

A nagybetűs Diótorta

Keresztfiaim nagymamája minden családi rendezvényre egy finom diótortával szokott érkezni. Éveken át csodáltam őt és a "költeményét", majd az egyik alkalommal bátorságot gyűjtve rákérdeztem a receptre. Ha őszinte akarok lenni, akkor arra számítottam, hogy majd otthon...

A nagyié a legjobb

A nagyié a legjobb

Nem szeretném megcáfolni, hogy a nagyi fánkja volt a legjobb, mert ez egyértelmű. Szívvel-lélekkel sütötte, "hegyeket" gyártott le belőlük és szinte fulladásig tömtük magunkba. Mindig finom volt. Azokat az illatokat pedig nem lehet elfelejteni, csak hálát adni értük....

Rokonom, Pavlova (Gluténmentes recept)

Rokonom, Pavlova (Gluténmentes recept)

Pavlova-torta "Pavlovával" először Nigella Lawson műsorában találkoztam. Azt éreztem a tévét bámulva, hogy ezt a tortát meg kell sütnöm. Ha őszinte vagyok, akkor legszívesebben a főzőműsor stábjában vettem volna részt. No, nem a konyhamalac funkció miatt, hanem mert...

Támogasd a blogot!

Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.

Hálásan köszönöm!