Minden rosszban van valamilyen jó – tartja a mondás. Ez most erre a süteményre igaz, mert éppen Szegedre tartottam egy szakorvoshoz, amikor is megálltam egy kávéra. Bár nem szokásom recepteket csak úgy nézegetni, az inkább otthoni „lazítás”, de ekkor volt bennem egy pozitív várakozás a vizsgálattal kapcsolatosan. Azt éreztem, hogy a doktornő segíteni fog, ami később igaz lett. Nos, a kávézás közben – a nagy nyitottságomban – “véletlenül” elém jött ez a Rákóczi túrós nyalánkság, amely ráadásul úgy néz ki, mint egy minitorta. Őszintén szólva a muffinok nem a kedvenceim, sőt nagyon nem azok, de szerencsére itt most csak a formát jelöli a kifejezés, nem pedig a beltartalmat.

Rákóczi János cukrászmester nevéhez köthető ez a magyar, klasszikussá vált édesség. Az eredeti recept először 1937-ben jelent meg egy szakácsoknak szóló szaklapban, majd a “mestermű” kikerült az 1958-as brüsszeli világkiállításra, ahol szintén jól szerepelt. A sütemény alapja egy könnyen nyújtható linzertészta, amelyre citromhéjjal, vaníliával és mazsolával ízesített túrókrém kerül, tetejére pedig egy mutatós tojásfehérjehab. Az összhatást a baracklekvár mintegy kiemeli.

Most harmadszorra készítettem el ezt a “költeményt”. Már az első alkalommal finom lett, de pár dologban módosítást láttam szükségesnek. Ami talán a legjobb ebben a süteményben – a hívogató megjelenése mellett -, hogy nem édes és az enyhén citromos “beütése” egyensúlyba hozza a baracklekvárt. Tényleg remek! Három generáció tesztelte ☺☺☺

Az alábbi recept kétszer 12 db muffinra szól, méghozzá akkor, ha az alapot vékonyra nyújtjuk.

Itt már sülnek

Az omlós alap összetevői:

  • 150 g finomliszt,
  • 100 g vaj,
  • 50 g porcukor,
  • leheletnyi só.

Túrós töltelék:

  • 500 g túró,
  • 1 evőkanál búzadara,
  • 1 egész tojás,
  • 50 g cukor,
  • 1 biocitrom héja és a felének a leve,
  • 2 evőkanál tejföl,
  • 1 tasak vaníliás cukor,
  • kevés, megmosott mazsola,
  • pici só.

Muffin tetejére:

  • baracklekvár,
  • 4 tojás fehérjéje,
  • 120 g cukor,
  • pici só.

Az új pszichológusi podcast-ek meghallgathatók – akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben – a Spotify-on, a Youtube-on és az Apple Podcast-on. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is. 

Elkészítés:

1. A lisztet porcukorral elkeverjük. Hozzáadjuk a felkockázott hideg vajat és az egy evőkanál hideg vizet. Kézzel alaposan átgyúrjuk – 4-5 percig -, majd fóliába csomagolva legalább fél órára a hűtőbe tesszük. Később, onnan kivéve vékonyra nyújtjuk és a szaggatóval méretre vágjuk. (22 darab kijön magától, az utolsó kettőt a szaggatás maradékaiból hozzuk össze.) Majd fogjuk a muffinsütőt, belehelyezzük az első adag (12 muffin) papírját és azok aljába helyezzük a kiszaggatott korongokat. 180 fokra előmelegített sütőben 6-7 percig sütjük a tésztát (alsó-felső sütés, nem légkeveréses).  

2. Megvárjuk, hogy a sütőből kivett tészták langyosra hűljenek, majd az alkotórészekből összekevert túrós krém felét – szétosztva – rájuk kanalazzuk. A formák tetejére egy-egy kávéskanál baracklekvár jön. Végül pedig legfelülre a felvert tojáshab – egy habzsák vagy egy levágott sarkú zacskó segítségével. További 15 percig sütjük 180 fokon, majd újabb 5 percig 100 fokon szárítjuk (alsó-felső sütés, nem légkeveréses).

3. Miután a sütőből kivettük az első 12 darabot, megvárjuk, hogy nagyjából kihűljenek – ez a „kihívás” nekem nehezebben megy -, majd kezdünk mindent elölről az adag második felével.

 

A tojáshab felverésének a kísérletezésével még nem végeztem. Csináltam egyszer sima módon – az “alkatrészek” összedolgozásával és kétszer úgy, hogy először az ide szánt cukor kétharmadát pici vízzel sziruppá főztem (nem szabad nagyon kavargatni), majd belefolyattam a már verődő habba. Nagy különbséget nem vettem észre. A fotókon szereplő édesség habját sziruppal gazdagítottam.

A túrókrémbe egy kis löttyintés rumot is tettem, ami nem érződik ki rajta. Talán csak a szokás hatalma, azonban rontani nem ront – a karanténon sem.

Ez egy olyan édesség, amelyből gondolkodás nélkül lehet hármat-négyet “eltüntetni”. Az elkészítése a “két kör” miatt időigényes, de lehet közben podcasteket hallgatni. Összességében mégis egyszerű a “mutatvány” – főleg, ha szeretettel készítjük. És ez a lényeg:

Másoknak és magunknak örömet okozni!

Sok sikert! 

Dr. Domján Mihály

(Képek forrás: saját)

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi blogbejegyzéseket ajánlom:

További bejegyzések a témában:

Limoncellós tiramisu

Limoncellós tiramisu

Még tavaly kaptam Olaszországból egy üveg Limoncellót, amely alaposan lehűtve igazi különlegesség. Nem beszélve a nyári hónapokról, amikor jól jöhet egy hétvégi, lazítós limonádéba is. Ezt a likőrt a tiramisuhoz ugyancsak fel lehet használni, ha már "unja" az ember a...

A megunhatatlan sajttorta

A megunhatatlan sajttorta

Cheesecake Öt évvel ezelőtt szülinapi ajándékba kaptam ezt a tortát. Annyira ízlett, hogy a sütését azonnal "tesztelni" szerettem volna. Korábban sohasem kóstoltam. Pár hét múlva eljött a megfelelő alkalom és nekiláttam az alkotásnak. Először erre majdnem egy...

Ilyenek ezek a sütik…

A sütemények elkészítését nemcsak kikapcsolódásnak, hanem egyfajta önkifejezésnek is érzem. Igaz, hogy a többsége időigényes, azonban az "elpusztításuk" mennyei élménye és a család elégedettsége, mosolya mindenért kárpótol. Az összes recepteket itt találod. "Alkotás"...

Támogasd a blogot!

Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.

Hálásan köszönöm!