Pavlova-torta

“Pavlovával” először Nigella Lawson műsorában találkoztam. Azt éreztem a tévét bámulva, hogy ezt a tortát meg kell sütnöm. Ha őszinte vagyok, akkor legszívesebben a főzőműsor stábjában vettem volna részt. No, nem a konyhamalac funkció miatt, hanem mert Nigella a képernyőn keresztül – akár tudatosan, akár ösztönösen – olyan légkört teremt, ami engem megnyugtat és feltölt. Sok rész közül, amit ismételten meg szoktam tőle nézni, ez az egyik kedvenc epizódom. 

A következő behatásra vagy egy évet várnom kellett, ez viszont már tettekre sarkallt. A másik brit hölgy, Lorraine Pascale hitette el velem, hogy itt az idő a Pavlova torta “legyártására”. A weboldalán keresztül találtam meg a receptet, amit egy az egyben elkészítettem. A végeredmény a kukában landolt, de pozitívan nézve: már a cselekvésnél tartottam. Akkortájt sokat morfondíroztam, hogy megírom neki a tapasztalatomat, de inkább új receptek után kezdtem el kutatni és folytattam a kísérletezést! 

Az elmúlt években több “típust” kipróbáltam. A kihívást eleinte az jelentette, hogy a hab ne essen túlságosan össze, illetve sokáig a hőfokbeli eltérésekkel sem tudtam mit kezdeni (mindenki mást adott meg). Azt gondolom, hogy az intuícióm is segített abban, hogy a nekem szánt receptet megtaláljam. Végül Mary Berry: Desszertek című, karácsonyi ajándékba kapott klasszikusa adta meg a mostani recept alapját (38.o.), amin viszont jelentősen alakítottam. Paradox, de nem szeretem a nagyon édes dolgokat!

Az eddigi konyhai ténykedéseim között ez az egyedüli torta, ami nem egy könnyen adta meg magát, de legalább gyakorolhattam a motivációim tisztázását! 

A tortasütést nálam a következő tényezők segíti: kíváncsi vagyok a folyamatra, élvezni szeretném a finom ízeket, képes vagyok alkotni, kedvelem a szépet és a minőséget, ugyanakkor szeretném, hogy mások szintén örömüket leljék a végeredményben. Kellő önszeretet nélkül, amit akár “szent önzőségnek” szintén hívhatok, szerintem kár belefogni bármibe is! Kivéve persze azokat a helyzeteket, amikor a felelősségvállalás miatt (azonnal) helyt kell állni. 

Visszatérve “Pavlovához”, az előbb felsorolt tényezők mellett az a legfőbb igazság, hogy ebből a tortából nem lehet elég nagyot sütni! Még a “morzsákért” is vetélkedés megy – élükön jómagammal. 

pav2.jpg

Hozzávalók:

– 6 tojásfehérje,

– 150 gramm finomított cukor,  

– 2 evőkanál gyenge ecet,

– 2 kávéskanál kukoricaliszt,

– egy csomag valódi vaníliás cukor,

– minimális só,

– 4 dl tejszín,

– friss gyümölcsök.

 

Az új pszichológusi podcast-ek meghallgathatók – akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben – a Spotify-on, a Youtube-on és az Apple Podcast-on. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is. 

Elkészítés:

Mivel az ünnepi menüm borkrémlevessel indult, amihez a 6 tojásnak csak a sárgájára volt szükségem, így már az előző nap jött az ötlet a Pavlova tortához. Az elkészítés menete a következő: sütővel kezdünk, 140 fokra (1-es fokozatra) beállítjuk. Habverővel a tojásfehérjét felverjük. A titok talán abban van, hogy “túl kell verni”, majd azután fokozatosan adjuk hozzá a cukrot, a nagyon kevés sót, az utolsó adaggal pedig az ecettel elkevert kukoricalisztet és a vaníliás cukrot. A habot egy sütőpapírral beborított tepsibe helyezzük – körkörösen. A közepe laposabb legyen. A beállított hőmérsékleten, azaz 140 fokon, egy óráig, normál módon sütjük – inkább szárítjuk. 60 perc után elzárjuk a sütőt és hagyjuk benne 120-180 percig kihűlni. Ha ezzel megvagyunk, tortatálra helyezzük. Tetejére felvert tejszínhabot helyezünk, arra pedig bármilyen friss gyümölcsöt. Mivel szeretem az áfonyát, így most ezzel készítettem. Az eredeti verzió, amelyet Anna Pavlova orosz balettművésznőről kapta a nevét, kivivel van díszítve. Forralt borban megpárolt gyümölcsökkel ugyancsak készítettem, de nekem így gusztusosabb és gyorsabb. Az alábbi fotón szereplő “példánynál” pedig érett mangót használtam.

 

 

Ausztrália és Új-Zéland egyaránt nemzeti desszertként tekint erre az édességre. Az aussie szlengben “Pav” a neve. Megértem őket, hiszen én is rokonommá fogadtam Pavlovát! Bármikor készen állok a “bevetésre”: annyira gyors, egyszerű és finom ez a torta! 

Talán most kedvet csináltam Neked Pavhoz, vagy csak egy impulzust adtam ahhoz, hogy élvezd az életet!

Egy biztos: megérdemled a jó dolgokat! 

 

Dr. Domján Mihály

P.S.: Köszönöm, hogy többen – Erdélyből is – visszajeleztek nemcsak erre a receptre, hanem a diós bejglimre szintén. Ami jó és elérhető, annak kár lenne ellenállni!

 

(Képek forrása: saját)

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi blogbejegyzéseket ajánlom:

További bejegyzések a témában:

Brutál narancsos csokitorta

Brutál narancsos csokitorta

Mielőtt először sütöttem volna meg ezt a csokicsodát, már alkalmam volt kétszer megkóstolni. Egyszerűen etette magát. Nem édes, nem száraz, hanem omlós, olvadós és létezhetetlen egy szelettel betelni vele. Azonnal rá is vetettem magam a drága kolléganőmre, aki ezt az...

Limoncellós tiramisu

Limoncellós tiramisu

Még tavaly kaptam Olaszországból egy üveg Limoncellót, amely alaposan lehűtve igazi különlegesség. Nem beszélve a nyári hónapokról, amikor jól jöhet egy hétvégi, lazítós limonádéba is. Ezt a likőrt a tiramisuhoz ugyancsak fel lehet használni, ha már "unja" az ember a...

A megunhatatlan sajttorta

A megunhatatlan sajttorta

Cheesecake Öt évvel ezelőtt szülinapi ajándékba kaptam ezt a tortát. Annyira ízlett, hogy a sütését azonnal "tesztelni" szerettem volna. Korábban sohasem kóstoltam. Pár hét múlva eljött a megfelelő alkalom és nekiláttam az alkotásnak. Először erre majdnem egy...

Támogasd a blogot!

Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.

Hálásan köszönöm!