Bár a pletykázás társadalmi szinten elítélt jelenség, mégis a többség él vele. Ha őszintén bevallja az ember: néha kifejezetten jól esik kötetlenül beszélgetnie. Szabad ezt úgy nézni, hogy egyfajta közösséget teremt, segíti a kapcsolódást, ugyanakkor a világ dolgaival kapcsolatosan növeli a tájékozottságot.

Azt szintén vétek lenne letagadni, hogy ha tiszteletre vágyom, akkor azt először nekem kell odaadnom! Szerintem fontos emberi érték a nagyrabecsülés, ahogyan az a szemlélet, hogy elsősorban a magam dolgával törődjek. Úgyis csak az visz előre.

Pontokba szedtem össze a kötetlen beszélgetések jótékony hatásait. Azt a kérdést tettem fel magamnak, hogy mi jó abban, ha a barátaim előtt az érzéseimet és a gondolataimat szabadon áramoltatom?

 

1. Szükség van a panaszkodásra!

Régebben erről nem így gondolkodtam, de mára ez bennem megváltozott. A mindennapokban azt látom, hogy fontos a panaszkodás. Fontos az, hogy egészséges keretek között végre valakire rázúdíthassam a nyomoromat. Legtöbbször ezután lesz az embernek ereje ahhoz, hogy elfogadja: a történeteivel dolga van, azok róla is szólnak, azaz szembe kell néznie önmagával és a helyzetével.

2. Szükség van a harag szavakba öntésére!

Hasonlóan a panaszkodáshoz, merni kell végre megmutatnom a haragomat! Egy baráti találkozás sokkalta biztonságosabb közeget biztosít erre, mint az élesben, szemtől szembe történő otthoni vagy munkahelyi konfrontáció. Add ki magadból a dühöt! Sokszor csak így fogsz tudni megnyugodni és a megbocsátást választani.

 

 

3. Szükség van a többi nő/férfi kibeszélésére!

Kár lenne letagadni, hogy néha egy “kis” információ kifejezetten jól jön. Vannak olyan hölgyek/férfiak, akikkel cseverészni nem lehet, mások pedig “Danubius” rádióként azonnal árasztják magukból az infókat – kérés nélkül. Bár a pletyka csak a felszínt érinti és tulajdonképpen lényegtelen, de azért jó érzés picit “fentebb levőnek” lenni – még ha tudjuk, hogy ez nem igaz. Miért is? Hitem szerint mindenki hordoz terheket és nekem csak a magam életéhez lehet közöm. Persze nem lehet mindig tökéletesnek lenni, sőt hébe-hóba “felszabadító” hibázni! 

4. Szükség van a megbánásra!

Alkalomadtán egy jól irányzott baráti beszélgetés segít ahhoz hozzá, hogy az ember belássa: tévedett. Az elfogadó légkörben ugyanis pár mozaikdarabka a helyére tud mozdulni. Megért valamit az illető az adott történetéből és elfogadja, hogy hibázott

5. Szükség van a sörre!

Persze, ha rosés vagy, akkor arra! Egyszer egy harmincas hölgy azt mondta nekem, hogy szerinte egy hónapban egyszer minden nőnek be kell rúgnia. Ritkán, amikor a pszichológusi munkámban ezt ötletként felvetem, akkor mindig elnevetjük magunkat. Bár túlzónak tartom a havi egy “adagot”, de azért van benne némi igazság!

A Mit szólnál havonta egy anyanaphoz? című blogbejegyzésemet nemcsak ajánlom itt a hölgyeknek, hanem várok minden érdekelődőt az #anyakiszabadul csoportba

6. Szükség van a kritikára!

De mennyire! Arra, hogy valaki szeretettel a szemedbe mondja mind a jót, mind a hibáidat! Az igazi barát kivár, nem kapkod, de alkalomadtán kérés nélkül is konfrontál.

 

 

7. Szükség van a meghallgatásra!

Gyakorlattá lehet tenni, hogy a barátok egymást meghallgassák – “kommentelés” nélkül. Vannak olyan személyek – nők és férfiak egyaránt -, akik olyan családból jöttek, ahol ilyen mintával nem találkoztak. Ennek ellenére a meghallgatás elsajátítható, ahogyan az szintén, hogy bizonyos kritikát el tudjunk viselni.  

8. “Szükség” van az összeesküvések gyártására!

Az agyalás sem feltétlenül mindig negatív, bár van, amikor hasznosabb futni, meditálni, takarítani vagy éppen tortát sütni. A hosszú eszmefuttatások után – kis szerencsével – csak el lehet oda jutni, hogy ami van, az megtörtént és úgy kell elfogadni, ahogyan van. Fontosnak tartom, hogy a baráti kör inspiráljon, előremutasson és támogasson, ne pedig lehúzzon! Negativitás úgyis van elég a világban!

9. Szükség van a nevetésre!

Ha egy hölgy/úr szívből tud nevetni, akkor már jó úton halad. Talán ez a legegyszerűbb egészségmegőrző “módszer”! 

 

+1. Szükség van titkokra!

 Ezt megint kár lenne letagadni – mély bizalmat értek alatta, nem pedig falakat. És arra is, hogy a kincseket megtartsd és hordozd. Ez értékessé tesz!

Az oldott hangulat, a mosoly, a kötetlen együttlét, a felszínes vagy éppen mélybe szántó baráti beszélgetések “kisimítják” az ember idegrendszerét. Persze nem lehet ez mindenre gyógyszer, de mégis az egészséges felnőtt mentálhigiéne kihagyhatatlan része.

Élj vele! 

 

 Dr. Domján Mihály

(képek forrása: pixabay.com és saját)

Az új pszichológusi podcast-ek meghallgathatók – akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben – a Spotify-on, a Youtube-on és az Apple Podcast-on. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni is. 

További bejegyzések a témában:

Bárcsak elmondhatnám a titkaimat!

Bárcsak elmondhatnám a titkaimat!

Akinek van legjobb barátja vagy barátnője, pontosan tudja, mennyire felszabadító érzés egymás társaságában "csak úgy" ellenni. Hiszen nem kell ilyenkor arra figyelni, hogy mi illik és mi nem, merthogy a tiszteleten belül szabad folyása van a gondolatoknak és az...

Kinek mit engedsz meg?

Kinek mit engedsz meg?

Van-e nálad következménye a határsértésnek? Provokálónak tűnik a cím - nem véletlenül. Arra szeretnék rámutatni, hogy mennyire fontos a lelki határokra odafigyelnünk. Előbb szándékosan nem a védelem szavát használtam, mert azzal "tele a padlás". Azt tapasztalom, hogy...

Szégyen és feloldozás

Szégyen és feloldozás

  Napokban történt velem egy olyan szituáció, ami kapcsán aktuálissá vált a témáról olvasnom, illetve a gondolataimat röviden lejegyzetelnem. Mit értünk különben szégyen alatt? Ez a megalázottság állapota. A személy lelki zavarodottságot és önbecsülés-vesztést...

Támogasd a blogot!

Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.

Hálásan köszönöm!