A félelem az alapérzelmek egyike. Az egészséges ember időnként átéli ezt, de nem ragad bele. Attól tehát, hogy olykor nagyfokú félelmet érez, tudja tenni a dolgát. Ezzel minden rendben van. Ha azonban a félelem tartósan “úrra” válik, akkor mindenféleképpen segítséget érdemes kérni.

A rövid bevezető után pár pontban összeszedtem olyan tapasztalatokat, amelyek támogathatják az egyén lelki megküzdését. Azt azonban aláhúznám: a félelmek mögött különböző sorsok állnak. Ahányan vagyunk, annyi “házból” jövünk. Más-más életúttal és nyitottsággal rendelkezünk. Az eltérő sikerek, kudarcok és erőforrások ugyancsak “színezik” a félelmekhez való hozzáállásunkat.

Jöjjön akkor a lista!

I. Elegendő információ begyűjtése. A félelem egy része az ismeretek hiányáról szól. Érdemes annak utánamenni, hogy amitől félek, az pontosan mit takar. Nem csupán a neten lehetséges keresgélni, hanem szakembert, akár többet is felkeresni. Néha a “túlélők”, a hasonló helyzetben levő “bajtársak” tanulságtétele tudja a legtöbb feszültséget az ember válláról levenni.

II. Vannak olyan élethelyzetek, amikor nem a konkrét félelemmel érdemes törődni, hanem első körben az önismeretet erősíteni, és például rendezni a kapcsolatot az anyámmal. Másnak inkább a konfliktuskerülését lenne jó belátnia, újabb személynek pedig a nemet mondásának a hiányát. Van, akinek a testképével vannak elfogadhatatlan gondjai. Ezek a felismerések és az azokon való munka tudna az önbizalmuknak “löketet adni”. Általánosságban igaz, hogy a szembenézés, a konfrontáció és az őszinteség sok félelemtől szabadítja meg az embert. 

Nevezd meg és vállald fel azt, amit érzel!

III. Támaszok tudatos építése. Kölcsönös kapcsolatok felépítésén keresztül számos dolog olajozottá és könnyebben megélhetővé válik. Mernem kell arra ránézni, hogy mennyire vagyok megajándékozható, érzelmileg követhető, egyáltalán milyen mellettem élni és tudok-e adni, dolgokért felelősséget vállalni. Ezek az önismereti kérdések és egyben feladatok újabb felismerésekkel szolgálhatnak, amelyekkel tovább csökkenthető a sodródás.

Jellemző-e Rád egyébként a bátorítás és a megosztás?

IV. Mi a félelem ellentéte? Ezt a költői kérdést sokszor felteszem pszichológusként. A válasz lehet a bizalom, a kíváncsiság, a megengedés és a szeretet. Érdemes azt is továbbgondolnod, hogy mit jelent Neked a következő: “Bízom magamban, bízom Benned!

A legmagasabb érzelmi állapotunk a kíváncsiság.

V. Mi van, ha félelem mellett egyszerre más emócióm is lehet? Sok esetben az emberek zömét annyira beszippantja a rettegés, hogy elfelejtenek közben az egyéb dolgokra odafigyelni. Már pedig gyógyító tapasztalatot ad az, ha az adott szituációban a félelem mellett más érzelmet is merek érezni! Például megengedem magamnak, hogy kíváncsivá váljak – a negatív “színezettségem” ellenére. Rá lehet tehát arra az életben csodálkoznom, hogy nem minden fekete vagy fehér. 

VI. Számos esetben az agyalás töri össze, gyengíti le az embert és okozza számára a szenvedést, nem pedig a negatív érzései. Ennek belátása ugyancsak segítheti a “sárkányok” elengedését. A mindfulness sokat tud ebben segíteni. Könyvajánlómat – Bárhová mész, ott vagy – olvashatod itt.

VII. Felelősségvállalás. Talán ez a legnehezebb. Elfogadni, hogy egy adott lépésem, amit félek megtenni, akár fájhat is. Más oldalról: ne a társamtól (másoktól) várjam a segítséget, hanem a bátorságomat megtalálva én álljak bele a dolgokba – a nehézségeim ellenére. Drasztikusan tud így a félelem csökkenni!

Fogadd el, hogy bár egyes lépések fájnak az életben, mégis képes vagy azokat megtenni!  

VIII. Tudatos feszültségcsökkentés a mindennapokban. A relaxáció, a meditáció – mindfulness -, az imádkozás, a rendszeres sport, a masszázs, a nagy nevetések, a napi 8,5 óra alvás és a kellemes semmittevések kihagyhatatlanok. Nagyívű kérdések helyett, csak egyet tennék fel: hogyan “töltöd vissza” magad? A fokozott félelmek mögött számtalanszor “szimpla” túlterheltség bújik meg.

IX. A munka és a család egyensúlya. Folytatva az előzőeket, nem egy olyan kliensem van, aki a találkozásunkig alig-alig ment el szabadságra vagy éppen folyamatában “droidként” élte a mindennapjait. A meghittség, az emberi kapcsolatok és a a család minden esetben előrébb való, mint a munka! Ez akkor is igaz, ha valaki az adott életszakaszában rengeteget dolgozik. Ilyenkor sem mindegy, hogy a szívében mi van az első helyen!

Számos félelem mögött a magány rejtőzködik – azaz “könnyebb” félni, mint az elhagyatottsággal és a sebezhetőséggel szembenézni!  

X. A félelmekkel meg lehet küzdeni. Sokszor ez akkor tud megtörténni, ha az ember rájön arra, hogy a rettegésének a tárgya mögött egy sokkal mélyebb üzenet van. Egészen konkrétan: egy perzselő fájdalom. Hosszú idő, mire valaki idáig eljut az önismeretében és elfogadja azt az embert, aki valójában ő.

Ha csak egyszer is félelmét legyőzve cselekszik az ember, mássá válik. (Orhan Pamuk)

 

Halálfélelem helyett életszeretet című bejegyzésemben már említést tettem az egzisztencialisták véleményéről, miszerint minden félelem gyökere a halálfélelem. Érdemesnek tartom ezt a tartalmilag előző cikket újból ajánlanom és biztatni Téged, hogy dönts bátorsággal az életszeretet mellett – lépésről lépésre.

Találd meg az az önszereteted és a kíváncsiságod! Támogass ebben másokat is – például a meghallgatással, a bátorítással vagy éppen a megosztással!

Dr. Domján Mihály

(Képek forrása: pixabay.com) 

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi blogbejegyzéseket ajánlom:

További bejegyzések a témában:

Rádióadás, amikor te akarod

Rádióadás, amikor te akarod

  #pszichológusipodcast #podcaster  #podcast Két tényező kellett ahhoz, hogy belevágjak a podcastek készítésébe: határozott baráti kritika és a karantén. Történt ugyanis, hogy Mautner Zsófi gasztroblogger elfogadta a meghívásomat a Hegyvidék Kulturális Szalonba. 2020...

Túl az ‘ezredik’ randin

Túl az ‘ezredik’ randin

Kiút a társkeresés kuszaságaiból A társkeresésre egyesek úgy tekintenek, mint valamilyen félelmetes csatajelenetre, amelynek a végét már előre felfutottnak tekintik: "Újabb csalódás lesz. Mi más történhetne?!" Ebben a blogbejegyzésben ezért most tudatosan válaszolni...

Mire jók a családi sztorik? Hogyan gazdagítanak?

Mire jók a családi sztorik? Hogyan gazdagítanak?

Gyermekként abban a szerencsés helyzetben volt részem, hogy az anyai nagymamám és az egyik húga rengeteget foglalkozott velem, velünk. Így visszagondolva nem is tudom, honnan jött náluk a sztorizás "gyakorlata", de szerencsémre számtalan történetet osztottak meg a...

Támogasd a blogot!

Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.

Hálásan köszönöm!