1998-ban ismertem meg egy szerencsés „véletlenen” keresztül Regina Collins nővért. Az apáca Angliából érkezett Magyarországra és hozott létre egy katolikus lelkigyakorlatos központot Törökbálinton. Sok éven keresztül jártam hozzá.
A mostani blogbejegyzésbe annak a háromnapos kurzusának az anyagát sűrítettem bele, amelyet mindig december legvégén, a két ünnep között tartott nekünk. Regina nővér számtalan életre szóló tantással gazdagított, de amit aktuálisan közreadok, az a „kedvencem”. Bár nem járok már az Isteni Szeretet Közösségbe, de az alábbi „gyakorlatot” még egyik évben sem hagytam ki. Töretlenül várom ezt az időszakot!
Amire Neked is szükséged lesz, ha végig akarsz a lépéseken menni, egy olyan érett személyiségű lelki testvért találni, akivel őszintén és biztonságban tudsz együtt lenni, sőt imádkozni. A blogbejegyzés kedvéért az alábbi „verzió” a nővér egyéb tanításait is tartalmazza, illetve a személyes tapasztalataim ugyancsak szerepelnek benne.
A leírottaknak mind a továbbgondolása, mind a megosztása szabadon megtehető.
1. Bűnbánat és hálaadás az elmúlt évért – egyéni szinten.
Számos könnyen elérhető tanítás kering erről a neten, így nem szeretnék a részletekben elveszni. A lényeg, hogy érdemes átgondolni, hogy például az elfogadás, a megbocsátás, a türelem, a kedvesség, az önszeretet, a nemet mondás, a határok meghúzása, a tisztelet, az imaélet és a cselekvő szeretet területén mit tudtam az adott évben megtenni, és mely területeken követtem el bűnöket.
A „gyakorlat” különlegessége, hogy mind a jó dolgokért való hálaadás, mind a bűnök megbánása a másik ember előtt nyíltan történik. Ha közösségben végeznétek el, akkor ehhez kettesével alkossatok párt.
A hálaadást, ahogyan a bűnbánatot a következőképpen szintén meg lehet közelíteni: melyek azok az életterületek, amelyekben Isten tudott működni és melyek azok, amelyeknél gyógyulásra van még szükségem. Érdemes a bűnök felsorolásakor az önvádlást elkerülni és a tényszerűségnél maradni. Amit kell, azt tehát megbánjunk, amiért pedig lehet, köszönetet mondunk.
Ez a lépés szimplán úgy is értelmezhető, hogy Isten kezébe helyezzük a személyes óévünket.
A múltról annyit, hogy azzal a Gondviselőnknek ugyanúgy célja van, mint a jelenünkkel és a jövőnkkel.
Fájdalmainknak, keresztjeinknek és az örömeinknek az igazi helye Isten kezében van.
Nem egyszeri aktus az önátadás – önmagunk rábízása Istenre -, hanem ez egy életünk végéig tartó gyakorlat és folyamat. Soha nincs késő elkezdeni!
2. Bűnbánat és hálaadás az elmúlt évért – családi szinten.
Bár tudom, hogy sok olvasómnak ez most új lehet, de attól bátorkodom a gondolatot „kibontani”. Hiszek ugyanis abban, hogy nemcsak a személyes bűneinket vallhatjuk meg Istennek, hanem a családunk által elkövetetteket is. Itt most nem a másik háta mögötti vádlásra, kritizálásra vagy becsmérlésre gondolok, és nem is a másik felelősségének az átvételére, hanem arra, hogy bizonyos tényeket Isten elé hozhatunk és ítélkezés nélkül, megbánva azokat, az irgalmára bízhatjuk. Mindezek mellett a családunk által megélt és létrehozott számos jó dologokért pedig hálát adhatunk, azaz köszönetet mondhatunk. Miért tennénk így? Mert „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van” (Jak 1,17).
Ezt a lépést úgyis értelmezhetjük, hogy Isten kezébe helyezzük a családunk óévét.
3. Bűnbánat és hálaadás az országunkért.
Itt megint semmilyen vádló, káromló vagy esetleg politikai „felhangra” nem kell gondolni, hanem a saját nézőpontunkból pár dolgot az Isten elé hozhatunk. Igenis van mit megbánni, illetve megköszönni!
Másképpen megfogalmazva: Isten kezébe helyezzük az országunk óévét.
Miután az ember elkezdi Istenre a múltját rábízni, idővel a jövőjével kapcsolatosan új dolgokra fog nyitottá válni.
Megjegyzés. Bizonyos helyzetekben a múlt megértésében és erőforrássá alakításában a pszichológia ajándéka tudja azt az emberi szintet felépíteni, amelyre képes majd a természetfeletti ráépülni. A lelki felnövekedéshez nem csupán imádságra van szükség, hanem konkrét segítségre.
4. Vegyünk elő egy-egy papírt, majd egyénileg írunk egy listát a jövő évünkkel kapcsolatos vágyainkról és terveinkről.
Több pontban összeírhatjuk, hogy miben vágyunk előrelépni, mit szeretnénk kipróbálni, elérni, megélni vagy akár lezárni. Mindenkit bátorítok arra, hogy engedje szabadon a fantáziáját és lépjen túl a komfortzónáján! Amennyiben lehetséges, legalább 6-8 reményteli gondolat szerepeljen a papíron.
5. Egyesével beszélgessük át a leírtakat.
Van egy ige, amelyet sokáig csak ismertem, de a lényegét nem láttam: „Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól.” (Mt 18,19) Amit aláhúznék a következő: „ha egyetértenek”. Tulajdonképpen ez egy olyan egyetemes igazság, amelyet az Erőszakmentes Kommunikáció szintén hangsúlyoz. Nem mindegy ugyanis, hogy valamiről beszéltünk vagy valamiben egyetértettünk. Hatalmas a különbség! Ha megértjük ennek a lényegét, akkor a kapcsolataink meg fognak az új hozzáállásunk miatt változni.
A listák pontjaival kapcsolatosan érdemes lehet tehát egyetértésre jutnunk. Ez akár módosításokat is jelenthet vagy éppen bátorítást. Engedjük szabadjára a vágyainkat és biztassuk arra a másikat, hogy merjen „vagány” lenni vagy éppen reális.
6. Imádkozzunk egymás vágyaiért, terveiért, az új évért, és hogy legyen kitartásunk a magunk részét a dolgokba beletenni.
Az előbbiekben átbeszélgetett listát vigyük pontonként az Isten elé. Mivel úgyis az imádság legvége az, hogy „legyen meg a Te akaratod”, így ne feszélyezzenek a kérések! Bízd rá, bízzátok rá Istenre a vágyaitokat, bármilyen „vadak” is legyenek!
Ehhez a ponthoz az jutott még az eszembe, hogy amíg nem bocsátunk meg az embereknek, addig önmagunknak van gyógyulásra szüksége: „…előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza…” (Mt 5,23-24)
A másik fontos „tükör” pedig abba belenézni, hogy a származási családunkból hozunk-e szeretet, „mennyit”, és mit teszünk azért, hogy a szeretetünk a felnőtt életünkben növekedjen. Ennek három egyszerű csatornája van: a szeretet-cselekedetek – mind mások, mind önmagunk irányába -, a rendszeres imádkozás és az igei megvallások.
Szeretetre születtünk és ez kell, hogy az igazi vágyunkká váljon, amely bizony létezhetetlen vargabetűk megélése nélkül. Azokból lehet tanulni, általuk dönteni és választani.
A szeretet mindig egy választás.
Ehhez az úthoz kívánok megtartó és biztonságos emberi kapcsolatokat, valamint sok-sok örömöt, erőt, kitartást, plusz bátorságot!
A kegyelem Istene legyen Veled az Új Évben!
Dr. Domján Mihály
https://www.instagram.com/dr.domjan
https://hu.pinterest.com/drdomjanmihalymiklos
Ha értelemét látod annak, amit közvetítek, köszönöm, hogy továbbítod!
Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi blogbejegyzéseket ajánlom:
- Merj kevés lenni!
- A zarándoklás pszichológiája
- Szemlélődő ima a mindennapokban
- Međugorje – a működő isteni valóság
- Őszinteség Istennel
A témához kapcsolódóan ajánlom szeretettel az alábbi linket:
https://yearcompass.com/hu/ – „Egy füzet, amely segít lezárni az éved, és megtervezni a következőt.”
(Képek forrása: saját és pixabay.com)