Blogolás 5 lépésben

2017 augusztusában jött elém az az ötlet, hogy a rendszeres budai előadásaimhoz rövid gondolatokat írjak. Pár hónap múlva, miközben fogalmaztam a mondatokat, újabb elképzelés tört fel bennem. Bár a blogolást addig szisztematikusan elvetettem, egyszer csak lett hozzá kedvem…

Eleinte az adott előadások, korábban már „legyártott” anyagát bővítettem, majd elkezdtem ráhangolódni mások igényeire. Barátaim körében közvéleménykutatást tartottam, illetve olvastam cikkeket a blogolás mikéntjéről. A klienseim szintén sokat segítettek azzal, hogy a problémájukkal „házhoz” hozták/hozzák a témákat.

Körülbelül 1,5 hónappal a kezdetek után merült az fel bennem, hogy mi lenne, ha egy-két tortareceptet megosztanék. Bár nevetséges, de feszültségként éltem azt meg, hogy a vágyam összeegyeztethető-e a profilommal. Az egyik legjobb barátomnak el is mondtam az aggályomat, aki pár tőmondattal a helyemre tett. Elfogadtam tőle, hogy a blogolás olyan közeget jelent, ahol az alkotói szabadságnak nagyobb tere van, mint egy könyv megírásakor. A Pavlova tortám beigazolta ezt – napokon keresztül „virított” az Indexen. Ebben az időszakban írtam meg az egyik legsikeresebb blogbejegyzésemet az önbizalomhoz vezető lépésekről – több, mint 6500 lapletöltéssel.

Újabb hónapok múlva csoportosítani kezdtem a cikkeket. Tudatosan könyv-, és filmajánlókat kezdtem el írni, ahogyan az üzleti pszichológia is teret nyeret a „lapokon” pl. A cégen belüli kulcsemberek megtartása. Újabb fordulatom akkor jött el, amikor megszületett A zarándoklás pszichológiája. Ebben nemcsak a tudományból, hanem a keresztény pszichológusból is megmutattam egy „szeletet”. Talán ez az a bejegyzésem, amivel kapcsolatosan a legkülönfélébb helyekről is pozitív visszajelzést kaptam. Nagy örömömre szolgál, hogy pl. a Szent Jakab Zarándokút weboldalon a mai napig kint „vagyok” a Hírek/Programok menüpontban. Ezzel nyert különben értelmet a Mind&Spirit blognévből a Spirit – Lélek – szó.

Akartam-e abbahagyni?

Persze. A blogolás 5 lépésében fogok majd arról írni, hogy a saját közönségem olvas engem, de nem jelez vissza. Ez segített különben abban, hogy tisztázzam magamban, hogy mit, miért teszek. Ha ironikus akarnék lenni, akkor „grafomán” vagyok, de inkább az a szimpla igazság, hogy könnyedséget érzek írás közben. Élvezem! Ez az elején egyáltalán nem így volt. Bár három nyomtatott könyvön vagyok túl, de a blogolás tett gyakorlottá. Tulajdonképpen észrevétlenül megszületett bennem az öröm.

Akarnod kell énekelni, még ha csak a raktárba hívnak is fellépni. Énekelned kell bárkinek, aki ott van, hogy téged hallgasson, beleértve saját magad is. Volt, hogy a szobanövényeimnek adtam elő beszédet, mikor senki más nem volt ott, hogy hallgasson. Írnod kell, még ha nincs is senki, aki kiadná a könyved. Érted? Mert ez az, ami neked rendeltetett! Azt teszed, amit tenned kell. Valamit építened kell, valamit alkotnod kell. (…) Senki sem fogja ezüsttálcán átnyújtani neked, mondván: „Itt a megvalósult álmod.” Nem! Ez nehéz! Igen, nehéz! Igen, bonyolult! Így van. És ezért éri meg! (Les Brown)

2017. november 6-án született meg az első bejegyzésem. Az azóta eltelt 11 hónapban a következőket szűrtem le:

Abból tudsz hitelesen adni, amit megélsz és tapasztalsz. Talán ez a legfontosabb, mármint a „leltárod” előzetes elkészítése. Mivel jómagam pszichológus és családterapeuta vagyok, így számos téma számomra adottá vált. Összesen csak egy-két blogbejegyzéssel próbáltam kísérletezni – a tortákon kívül -, a statisztika alapján kevesebb eléréssel. A kedvencem mégis ezek között van: Generációs veszteségeink. Másik szívemhez nőtt bejegyzés a szervdonorok emlékművének átadásáról szól.
Az alkotás egyben egy önismereti út is. Az idő tisztázza az emberben a valós szándékait. Nekem lassan esett le, hogy az elismerést el kell engednem. 45 évesen a 35 és 45 év közötti korosztály a legnyitottabb az írásaimra – a különböző statisztikák alapján (Facebook, Intsagram). Ez azt szintén jelenti, hogy a bejegyzéseimet főként egy olyan generáció olvassa, akik nem használják az Instagramot, a Facebookon pedig bár regisztráltak, de csak részben aktívak. A blogolás egyik fontos lépése az, hogy tudd, kiknek írsz és miért! Ne akarj mindenkinek, hanem csupán azoknak, akik a Hozzád hasonló élethelyzetben vannak és nyitottak Rád! Számomra a miért mögött a megosztás lehetősége – „mert megtehetem” -, és az adás öröme áll.
Az írás nem lehet öncélú! Tehát nemcsak a saját igényeimet kell kielégítenem, hanem oda szükséges figyelnem az olvasókra. Nálam ez leginkább a szóbeli eszmecseréken keresztül valósul meg. Azt gondolom, hogy a blogolás fontos lépése az olvasókkal való kapcsolattartás. Számomra idetartozik még az is, hogy az írásommal nem vagyok kirekesztő és nem használok sértő vagy trágár szavakat.
Egy jól működő blognál az írás és a marketing aránya teljesen más, mint azt ismeretlenül bárki is gondolná. Egy egység írás mellé 2-4 egység marketinget kell tenni! Az első két hónap után döbbentem rá arra, hogy gyakorlatilag a Google keresőmotorjai nem ismerik fel a blog.hu rendszerét. 2018 január és február estéi ezért arról szóltak, hogy a munka után magyar és angol oldalakon olvastam a blogok keresőoptimalizálásáról. Nem a profi szintet céloztam meg, de a rendszer lényegét megértettem. Ha blogot szeretnél írni, akkor az a másik „titok”, hogy azt hirdetések nélkül nem tudod megúszni, hacsak nem influencer vagy. Ha pedig az lennél, akkor ugye nem írnál blogot, úgyhogy tanuld meg a Googel AdWords és társai „gondolkodását”…
A sikeres blogbejegyzést a címe „adja el”. Ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni. A jó cím rövid, kb. 3 szavas. Figyelemfelhívó, sejtető és hívogató. Bármennyire hihetetlen, de az arány a becsléseim szerint a következő: 90% cím, 10% tartalom – főként azok között, akik nem ismernek, illetve nem követnek. Magamban a ráta elfogadása ellen harcoltam a legtöbbet, de beláttam: mindegy, hogy Domján Mihály mit szeretne, ez van. Mára elfogadtam. Be szoktam különben egy-két kedves barátomat a „kiválasztásba” vonni, amit más bloggereknek is ajánlok.

Mit adott eddig nekem a Mind&Spirit blog?

Megfigyeltem magamon, hogy a mindennapi életben is bátrabban tudom a véleményemet vállalni. A 10 évvel ezelőtti énem el sem tudta volna képzelni, hogy egyszer itt fogok ülni és a 100.000-ik laptöltés kapcsán írni fogok a nagy nyilvánosságnak.

Miben lenne érdemes változtatnom?

Azt gondolom, hogy ha szélesebb rétegnek szeretnék írni, akkor egy blogbejegyzésem tartalmát legalább 3-5 részletbe lenne érdemes vágnom. Kevesebb szöveggel és olvasmányosabban lehetne a gondolatokhoz hozzányúlnom – sokkal-sokkal rövidebben. Egyenlőre maradok annál a stílusnál, ami őszintén belőlem jön, de nyitottan várom a következő sugallatokat…

Minden kedves Olvasómnak meg szeretném köszönni az eddigi figyelmet! Bár többségében egyoldalúan ismerjük egymást, mégis hálát érzek!

Sok mosolyt és sikereket!

Dr. Domján Mihály