A „Gyógyulás az elfogadás által” címet azért adtam, mert néha pont akkor indulunk el a gyógyulás irányába, amikor abbahagyjuk a harcot azzal, ami már megtörtént, amit érzünk, vagy amilyenek éppen vagyunk. Lehet ebben a gondolatban valami mélyen emberi és felszabadító… Mindezekkel persze nem azt akartam mondani, hogy ne menjünk orvoshoz, gyógytornászhoz vagy éppen pszichológushoz. Amit tudunk, meg kell tennünk magunkért (másokért), de nem mindegy, hogy közben a lényünket tudjuk-e ítéletmentesen elfogadni és szeretni.
Sokáig nem így életem, mert csupán a beletörődést és a megfeleléseket ismertem. Erre lettem kondicionálva. Az áldozatszerepre. Később találtam csak meg magamban az értékeket, a tehetségeket és az őszinte vágyakat. Idővel tanultam meg kérni és elfogadni: a külső támogatást, legfőképpen a szeretetet. Így már lett erőm döntéseket hozni, sőt a komfortzónámat elhagyni. Könnyű volt az előzőeket összefoglalva leírnom, de a vajúdás (önismeret növekedése, erőforrások tudatosítása és felépítése) évekbe telt és persze azóta sincs vége. Az életciklus-váltások, a szerepek és a környezeti átalakulások által mindig van mire rácsodálkoznom: lehet a dolgoknak újból és újból teret adnom, illetve azokkal ítéletmentesen „együtt lennem”.
Fókuszáljunk most az elfogadásra! Mit jelent ez? A hozzám fordulóktól számtalanszor megkapom azt a kérdést és félelmet, hogy “ha elfogadnám ezt vagy azt, akkor most mindent bebetonoznék és egyben lemondanék a változásról?” Dehogy! Az elfogadás őszinte szembenézést, beleegyezést és megengedést jelent. Ez egyben egy hozzáállást szintén takar. Szeretettel és bátran tudomásul veszem tehát azt, ami éppen most megtörténik. És pontosan itt jön el a fordulat! Megbarátkozom azzal a helyzettel és személlyel, aki úgy, ahogyan tudja, átél egy szituációt. Ezzel teremtem meg a későbbi fejlődés alapját.
Mit jelent az elfogadás általi gyógyulás?
1. Elfogadni azt, ami megtörtént.
Nem azt jelenti, hogy helyeseljük, ami fájdalmat okozott nekünk. Nem azt, hogy igazságosnak tartjuk, vagy hogy felmentjük azt, aki bántott bennünket. Hanem azt, hogy lassan elismerjük: megtörtént. A múltat megváltoztatni nem tudjuk, de megváltozhat a hozzá fűződő viszonyunk. (Pl. leszűrjük a tanulságokat, gyakoroljuk a magunknak való megbocsátást, nyíltabbá válunk, új célokat tűzünk ki.)
Amíg azt kérdezzük magunktól, hogy „Miért történt ez velem? Hogyan lehetett volna másképp?”, addig gyakran a múltban maradunk. Az elfogadás segíthet abban, hogy egyszer csak megkérdezzük: „És most hogyan tovább?”
2. Elfogadni az érzéseinket.
Nem kell mindig erősnek lennünk. Nem kell minden fájdalmat azonnal megértenünk, minden veszteséget feldolgoznunk, minden könnyet visszatartanunk. Néha a gyógyulás azzal kezdődik, hogy megengedjük magunknak a szomorúságot, a haragot, a félelmet vagy éppen a bizonytalanságot. Nem küzdünk többé önmagunk ellen azért, mert azt érezzük, amit érzünk.
3. Elfogadni önmagunkat.
Talán ez az egyik legnehezebb formája az elfogadásnak. Elfogadni, hogy vannak hibáink. Hogy hoztunk rossz döntéseket. Hogy néha nem úgy reagálunk, ahogyan szeretnénk. Hogy vannak részeink, amelyeket még mi magunk sem értünk igazán. És közben felismerni, hogy mindezek ellenére is értékesek vagyunk.
Nem kell tökéletessé válnunk ahhoz, hogy szerethetők legyünk. Nem kell minden sebünket begyógyítanunk ahhoz, hogy megérdemeljük a szeretetet.
4. Elfogadni azt is, amin nem tudunk változtatni.
Vannak helyzetek, amelyeket nem tudunk irányítani. Vannak emberek, akiket nem tudunk megváltoztatni. Vannak veszteségek, amelyek után az életünk már nem lesz ugyanolyan. Az elfogadás ilyenkor nem feladás, hanem annak felismerése, hogy az erőnket nem kell tovább arra fordítanunk, hogy megváltoztassuk a megváltoztathatatlant. Így lassan felszabadulhat bennünk az a tér, amelyben valami új is megszülethet.
Ami talán a legfontosabb…
Számomra az elfogadás nem egyetlen döntés, hanem egy folyamat. Lehet, hogy ma már el tudunk fogadni valamit, amit tegnap még képtelenek voltunk. És lehetnek napok, amikor egy régi seb ismét fájni kezd. Ez nem feltétlenül visszalépés. A gyógyulás nem mindig egyenes út.
Az elfogadás nem azt jelenti, hogy többé nem fáj. Hanem azt, hogy a fájdalom már nem feltétlenül irányítja az életünket. Nem azt jelenti, hogy mindent el kell viselnünk. Hiszen önmagunk elfogadásához az is hozzátartozik, hogy felismerjük a határainkat, nemet mondjunk arra, ami árt nekünk, és kilépjünk azokból a helyzetekből, amelyekben újra és újra megsérülünk.
Talán a gyógyulás ott kezdődik, amikor már nem akarjuk erőszakkal eltüntetni a múltunkat, az érzéseinket vagy a tökéletlenségeinket, hanem megtanulunk együttérzéssel fordulni önmagunk felé. Pszichológusként azt tapasztalom, hogy a családtagok közötti kapcsolatot számos téren tudja az erősíteni, ha az őszinte emberi érzések, szükségletek és kérések kölcsönösen kimonódnak. Nagyon gyógyítóak ezek a lépések, hiszen egymás megismerését szolgálják.
Akit mélyebben értesz, illetve jobban értenek, könnyebb szeretni és követni…
Összességében azt gondolom, hogy a gyógyulásod ott kezdődik, amikor a kontrolligényből az (ön)együttérzés felé mozdulsz. Ugyanakkor a kevesebb elvárásod mellé több határozottságot és kedvességet tetszel. Szerintem azt a legnehezebb elengedned, hogy milyennek kellene egy adott szituációnak lennie. Hit, önbizalom és megtartó emberi kapcsolatok kellenek ahhoz, hogy képessé válj az idealizmus erőltetése helyett hagyni a dolgokat megtörténni. Sőt, szeretni azt az embert, aki így vagy úgy, átmegy a szituáción.
Az elfogadás – a megadás – egyébként maga a változás! Elindul egy területen és „hullámként” végighaladhat – évek alatt…
Végezetül még egy gondolat. Bele kell ahhoz új energiák közé engedni magunkat, hogy legyen „kakaónk” a kibontakozáshoz. Azt gondolom, hogy mindig érdemes nyitottan valami új dolgot kipróbálni és megtanulni. Ennek királyi útja az önismereti csoportok.
Merd tudatosítani, hogy mit tartasz elfogadhatatlannak önmagaddal kapcsolatosan vagy akár a párkapcsolatodban. Aminek ellenállsz, azt táplálod és addig fog gyötörni, amíg végül el nem fogadod, hogy most ez van.
Engedj az együttérzésnek!
További blogbejegyzések:
Előadások, önismereti csoportok, YouTube videók, könyvvásárlás és a Lazán és tudatosan Podcast közös linkje ⤵️
Az új pszichológusi podcast-ek meghallgathatók – akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben – a Spotify-on, és az Apple Podcast-on is. Itt tudsz a többi hanganyagra feliratkozni.
Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni. Hálásan köszönöm!
(Képek forrása: https://pixabay.com)
