A bejegyzés címét nem akartam „drasztikusra” venni, de ha őszintén magamba nézek, akkor a következő üzenetet szeretném átadni:
Miután letetted az italt, felszínre kerülhet a régóta elnyomott boldogtalanságod.
Sok évvel ezelőtt kezdtem el a családterápiát tanulni – 2007 óta vagyok a „csapat” tagja. Korábban én is úgy gondolkoztam, sőt még éveken át, hogy ha valaki leteszi az italt, akkor minden kisimul. Végtelenül hálás vagyok azoknak a klienseknek és családoknak, akiken keresztül már nem az irracionális elvárások „tombolnak” bennem, hanem a tankönyvi igazságok megélt tapasztalatokká válhattak.
Nincs olyan alkoholbeteggel „fűszerezett” család, akiknek ne a következő, hőn áhított kérése lenne felém: „Csak ne igyon.” Sokszor egyszerűen nem tudom eltántorítani a személyeket ettől a hamis mondattól. Természetesen nekem is ez a célom, azonban az alkoholfogyasztás a „hagyma héjának” egyik rétege csupán. Nagyon jól látom ezt azokban az esetekben, amikor valaki fél-egy évvel az alkohol letétele után mélységesen boldogtalanná és reményvesztetté válik.
Hát igen, az alkohol remekül elfedi a lényeget: a ki nem mondott érzéseket, az egekig „összelapátolt” veszteségeket, a kisebbrendűséget, az önzést, a magányt és a megakadt felnőtté válást. Sajnos vagy nem sajnos, az alkoholbetegek gyermekszerepben vannak, a társfüggők pedig kiszolgálják őket – mindenáron.
A szenvedélybetegség a családrendszer kapcsolati és kommunikációs zavarainak a kifejeződése. Minden függőség a veszteségek talaján jön létre, illetve a függőségek újabb veszteségeket termelnek ki.
Ebben a rövid bejegyzésben még három szösszenetet szeretnék megemlíteni. Az első, amit minden egyes alkoholbetegnek elmondok és most így, ezen az oldalon keresztül is üzenem: nem várom el tőletek, hogy ne igyatok. Csupán azt, hogy meghalljátok: bármi van, próbállak benneteket elfogadni és támogatni, ti pedig folytassátok a küzdést. A leszokás, helyesebben az új célokra (kapcsolatokra, hobbikra, mások szolgálatára, hitéletre és sportra) való „átszokás” természetesen vargabetűkkel tarkított. Arra való minden egyes „elesés”, hogy a belső gyógyulás melletti elköteleződés megerősödjön.
A második gondolatom az érzelmileg legközelebbi családtagodnak szól. Kérdezd meg tőle, hogy hallott-e a már társfüggőségről? (Egy alkoholbeteg szintén küzdhet ezzel is.) Hogy kerül ez ide? Egy társfüggőnek ugyanúgy változnia, „detoxikálódnia” kell, mint az alkoholbetegnek. Ahogyan az alkoholbetegnek az AA, úgy a családtagoknak az AL-ANON csoportfoglalkozásai tudnának segíteni. Rendkívül nehéz annak elfogadása, hogy a gödör aljáig le kell ahhoz mennie az alkoholbetegnek, hogy azután felfelé tudjon lépegetni. A legkegyetlenebb mondat, amit érdemes a társfüggőnek meghallania:
„Nem ivott még eleget.” Azaz, magaddal törődj, ne vele.
A harmadik gondolatom a 800ezer alkoholbeteg gyermekeinek szól. Őszintén roppant sajnálom, hogy megtörtént vagy megtörténik az veletek, hogy nincs érzelmileg apátok vagy anyátok, esetleg, ha mindketten alkoholbetegek, akkor lelkileg árván növekedtetek fel. Mély együttérzésem a tiétek. Mindenfajta nehézség ellenére azonban tudom és hiszem, hogy van a mérgező gyermekkorból pozitív kiút. Tudatosan állj oda magad mellé és keress olyan szakembert a lakhelyeden, akivel ki fogjátok bogozni az útvesztőt. Teljes biztonsággal állíthatom, hogy minden szülőnek meg lehet bocsátani. Tudatosan meg fogod tanulni mind a méltányos, mind a méltánytalan dolgokat néven nevezni. A megértés minden esetben lehetséges alternatíva, ahogyan az is, ha önmagad jó szülőjévé válsz. És hogy ne érezd magad egyedül, a négyrészes podcast-sorozat befejező adását pontosan neked készítettük. Elérheted ezt közvetlen Spotify-on itt, iPhone vagy Macbook esetén itt, illetve a többi csatornán. (A másik három rész a párterápiás szempontokat, a csoportterápiát, illetve a társfüggőséget járja körül.) Felkeresheted az ACA oldalát és csoportjait is.
A blogbejegyzésem végén újból visszatérek a címhez. Miután letetted az italt, következik az igazi kihívás – nemcsak felépülő alkoholbetegként neked, hanem a társadnak és a gyermekeidnek is. A család apraja-nagyja számára tehát a „java” csak azután jön. Kellemetlenné fog például az válni, hogy a gyógyulás beindulásával még több konfliktushelyzet fog adódni. Olyan dolgok mondódnak ugyanis ki, amelyekről korábban nem volt szabad beszélni vagy süket fülekre talált – a jóvátétel lehetőségéről nem beszélve…
Ekkor indul el a szembesülés: a család nemcsak elszenvedője a szenvedélybetegségnek, hanem hozzájárult annak kialakulásához-fennmaradásához is…
Írás közben halkan karácsonyi jazz zenét hallgatok. Azt kívánom minden egyes érintett családnak és hozzátartozónak, hogy az életükbe eljöhessen, „maradjon” és megerősödhessen az életigenlés.
Előadások, önismereti csoportok, YouTube videók, könyvvásárlás és a Lazán és tudatosan Podcast közös linkje ⤵️
Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:
Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.
Hálásan köszönöm!
Ajánlott irodalom:
Susan Forward, Mérgező szülők (Háttér Kiadó Kft., Budapest, 2000)
(Képek forrása: saját és pixabay.com)
