A 2010-es évek elején Svédországban vettem észre, hogy a könyvesboltok kirakatai tele vannak mindfulness-es könyvekkel. A tudatos jelenlét pszichológiájával kapcsolatos kiadványok olyan mértékben voltak elérhetők, amire gondolni sem mertem volna. Pár hónappal később Dániában ugyanezt tapasztaltam. „Északon” ért meg bennem az a gondolat, hogy ezzel a szemlélettel közelebbről meg szeretnék ismerkedni.
Még mielőtt Jon Kabat-Zinn orvosprofesszor zseniális könyvét ajánlanám, egyből a lényegre térnek:
A jelenhez való tudatos visszatérés csökkenti a szorongást, azaz kiegyensúlyozottabbá tesz.
Ez a megfigyelés és egyben tudományosan igazolt állítás azt üzeni nekünk: minél jobban megérkezünk a jelen pillanatba, azaz minél jobban megtanulunk az „itt és most”-ban jelen lenni, annál kevésbé fogunk agyalni. Az éberség „mellékterméke” pedig a szorongás csökkenése lesz… (Az érzelemszabályozásban segít.)
Még egy állomást le szeretnék írni a könyvvel kapcsolatosan. Miután elolvastam, azután vált bizonyossá bennem, hogy jelentkezem (2015-ben) Fazekas Gábor nyolchetes MBSR tréningjére (Mindfulness Based Stress Reduction – éber figyelmen alapuló stresszcsökkentés). Jon Kabat-Zinn orvosprofesszor 1979-ben alapította meg, majd két évtizeden át vezette a Massachussetts-i Egyetem Orvosi Központjában működő Stresszcsökkentő Klinikát. Nevéhez fűződik az MBSR kurzus, amely 40 év alatt az egész világon elérhetővé vált, így idehaza is.
Mit tartok a mindfulness-sel kapcsolatosan igazán értékesnek?
1. Megtanít különbséget tenni aközött, ami történik, és aközött, amit gondolunk róla.
Valaki mond nekünk valami bántót. Ez a tény. Az elménk viszont már hozzáteszi: „Nem tisztel engem”, „Mindig ez történik velem”, „Biztosan nem vagyok elég jó”. A mindfulness nem azt jelenti, hogy nem érzünk fájdalmat, hanem hogy észrevesszük, mi történik bennünk, mielőtt automatikusan reagálnánk rá.
2. Segít kiszabadulni a múlt és a jövő fogságából.
A múltat újra és újra lejátszhatjuk, a jövőt pedig előre végigszenvedhetjük. Csakhogy egyikhez sem férünk hozzá közvetlenül. Az életünk mindig a jelenben történik. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne tanuljunk a múltból, vagy ne tervezzünk előre. Azt jelenti, hogy közben ne veszítsük el azt, ami éppen most van.
3. Megmutatja, hogy nem minden gondolatunk igazság.
Ez az egyik legfelszabadítóbb felismerés. Nem kell minden gondolatunkkal azonosulnunk: a gondolatok nem abszolút tények, hanem csupán az agyunk termékei (egyfajta mentális hipotézisek, amelyeket a múltbeli tapasztalataink, a hangulatunk és a környezetünk formál).
4. Segít felismerni a mindennapokban a megelégedettséget.
Ez nekem új volt és igenis látom, hogy az (ön)szeretet pici dolgokon múlik.
5. Megtanít a fájó testrészeinkhez tudatosan odafordulni.
Ha valahol „nyilallást” érzek a szervezetemben, akkor a tréningen elsajátított és a könyvben leírt módon, a képzelőerőm segítségével a sajgó területen keresztül „lélegzem” – szívom be, majd fújom ki a levegőt. (Ez így talán bizarr, de pici nyitottsággal működik. Ezen a módon sokszor csökkent már a fájdalmam.)
Mindezek után mi is a meditáció?
Ez egy olyan rendszeressé tehető tevékenység, amikor az ember nem akar sehova sem eljutni, nincsenek elvárásai, hanem egyszerűen csak felismeri, hogy hol tart. Eszköze pl. a légzésre, a testi érzetekre vagy éppen a külső hangokra való odafigyelés. Saját gyakorlatomban összekapcsolom a meditációt az imádkozással (más „tollából” erről itt olvashatsz) .
Néhány éve értettem meg a meditáció értelmét, miután átéltem a következőt: egyik nap valaki kellően felbosszantott. Mivel volt rá lehetőségem, így be tudtam egy kis csendességet az ebéd utáni időszakomba tenni. Dühösen kezdtem el tehát meditálni – először a testi érzeteimre, a gondolataimra és az érzelmeimre, majd a légzésemre, sőt az egész testemre odafigyelni. 20 perc múlva, amikor befejeztem, még mérges voltam, de már nem azonosultam vele. Ezután útnak indultam. Újabb fél óra múlva kezdtem el magamban az „oldódást” érezni. Nekem pontosan ez a személyes példa kellett ahhoz, hogy megértsem: a meditációban nincs teljesítmény, nem tesz „erősebbé”, nem problémafókuszú és pontosan ezek miatt hat.
„… a tudatod és a szíved mélyén engedd meg magadnak, hogy ez a pillanat éppen az legyen, ami, és te éppen az legyél, ami vagy.” (Jon Kabat-Zinn: Bárhová mész, ott vagy. Ursus Libris, 2009., 34.o.)
A könyv számomra legpozitívabb része az volt, hogy megerősítette bennem a nemtudás létjogosultságát és egyben elfogadását. Ez azt jelenti, hogy „szabad” egy adott szituációban önvádlás és sürgetés nélkül megengednem magamnak a nemtudást. „…nyitottak maradjunk a nemtudásra, megengedve magunknak, hogy bevalljuk: „nem tudom”, majd kísérletet tegyünk arra, hogy kissé ellazuljunk ebben a nemtudásban, és ne ostorozzuk magunkat miatta. Végtére is ebben a pillanatban talán ezzel jellemezzük legpontosabban dolgaink állását.” (147-148.o.) Ebből az önelfogadásból és tudatos jelenlétből tudnak azután a cselekvéshez szükséges döntések kinőni – lépésről lépésre.
Jon Kabat_Zinn professzor könyve az egyik nagy kedvencem. Annyi minden adott és ad! Lezárásként és motiváló lendületként következzen az utolsó idézet tőle:
„Úgy adj, mintha kiapadhatatlan lenne.” (80.o.)
Akkor hát adj! Önmagadnak is!
A Covid sajnos sok borzalmat okozott, mellette azonban megnyitotta számomra, hogy mindfulness tanárrá válhassak. Ekkor lett meghirdetve az első online, angol nyelvű képzés. Azóta mindegyik önismereti csoportom része a mindfulness meditáció, valamint tavasszal-ősszel online formában is tartok tréninget: https://linktr.ee/drdomjan
További blogbejegyzések:
Előadások, önismereti csoportok, YouTube videók, könyvvásárlás és a Lazán és tudatosan Podcast közös linkje ⤵️
Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.
Hálásan köszönöm!
(Képek forrása: https://pixabay.com és saját)
