A tudatos jelenlét a függőségből kivezető úton

2019-ben jelent meg az Oriold és Társa könyvkiadó gondozásában Rebecca E. Williams és Julie S. Kraft könyve. Alcíme: Útmutató a függőségi viselkedésformákat előhívó bánat, stressz és harag kezeléséhez.

A Szegedi Orvosi Egyetem pszichoterápiás képzésre járva be kellett szereznem a DSM (Mentális zavarok Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyve) legújabb kiadását. Így keveredtem az https://orioldbooks.com/ weboldalra. Mielőtt leadtam volna a rendelést, körbenéztem, hátha találok még olyan könyvet, amelyet szívesen elolvasnék. A keresőbe a kedvenc témámat, a mindfulness-t (a tudatos jelenlét pszichológiáját) írtam. A „kutatáson” keresztül így találtam rá erre a friss műre. Érdekelt, hogyan lehet „összefésülni” a függőségi problémákat a mindfulnessel. Az eredmény felettébb pozitív lett, ezért döntöttem úgy, hogy a blogbejegyzésen keresztül ajánlani fogom a könyvet.

Mit adott nekem?

Azt tudatosította, hogy a veszteségek feldolgozása újabb veszteségeket termel. A családterápiás munkámhoz pedig, hogy a veszteségek és a függőségek kéz a kézben járnak.

A két szakember konkrét gyakorlatokon keresztül, lépésről lépésre vezeti az olvasóit. Úgy csináltam végig a könyvet, mintha nekem írták volna. Mindig adtam tehát magamnak időt, hogy az adott fejezetek kérdéseire összeszedjem a válaszokat.

A legmegdöbbentőbb számomra az volt, amikor a könyv segítségével átgondoltam a veszteségeimet. Listát írva – súlypontozás után – láttam be azt, hogy milyen történet van nálam az élen. Megrökönyödtem azon, hogy 24 évesen mit okoztam magamnak. Ez volt az az időszak, amikor Szegedről – a SZOTE után – visszatértem a szülővárosomba. Tizenvalahány veszteséget szedtem össze azzal kapcsolatosan, ahogyan a megfeleléseket választva kevésbé jó döntést hoztam. Kiterítve láttam magam előtt azokat a tényezőket, amiket mind magam ellen követtem el – a nem szerencsés választásom következtében. Évekre így tettem magam, ha függővé nem is, de boldogtalanná…

A könyv következő ajándéka a másik veszteségének a fogadásához kapcsolódik. Korábban azt gondoltam és azt a metódust is követtem, hogy ne csak „szimplán” a kliens szavaira figyeljek (az adott történettel kapcsolatosan), hanem az érzéseire, sőt a belőlem kiváltottakra szintén. Számtalanszor visszakérdezzek vagy visszatükrözöm a tapasztaltakat. Önismeretileg a magánéleti oldalra azonban eddig nem figyeltem. Feljött bennem egy-két kérdés:

Amikor korábban (én) beszéltem egy fájdalmamról, akkor a környezetem adott erre érzelmi választ? Nemcsak szavakat, hanem érzelmileg is akartak/tudtak követni?

A teljesség igénye nélkül a következő témák adtak még nekem megerősítést: a reziliencia (a rugalmas ellenállóképesség) összekapcsolása a gyógyulással, a radikális elfogadás megélése, az egészségtelen kapcsolatok tudatosítása, a visszaesés és a megelőzés aspektusainak az összeszedése. A könyv legkülönlegesebb része pedig az volt, hogy érdemes odafigyelni a veszteségek évfordulóira.

Kinek ajánlom ezt a könyvet?

Önismeretre nyitott személyeknek. Köztük is hangsúlyosan a szenvedélybetegeknek és azoknak, akik szembe szeretnének a veszteségeikkel nézni. Legelső körben pedig azoknak, akik velem együtt elkötelezett hívei a mindfulnessnek és érdeklődek az integratív szemlélet iránt.

Kritikaként annyit tudok megfogalmazni, hogy picit túl széles az a réteg, akit a könyv meg szeretne szólítani. Amennyiben valaki függőként talál rá erre, számukra ajánlom, hogy először keressenek fel a lakóhelyükön egy szakembert és együtt haladjanak végig a gyakorlatokon.

Mivel a mindfulness nem terápia, hanem egy olyan eszköz – egyfajta erőforrás –, amely segít megtalálni az egyensúly és a jólét érzésit, így egy mindfulness oktató sem tudja önállóan alkalmazni a könyvet. Azt gondolom, hogy ez a kötet leginkább egy olyan terápiás térben használható, ahol több szakma együtt, ugyanakkor más-más megközelítésből segíti a függőségben szenvedőket. Jó szívvel ajánlom szociális munkások és mentálhigiénikusok figyelmébe is a kiadványt, nemcsak pszichológusoknak, családterapeutáknak, pszichiátereknek és pszichoterapeutáknak. Zseniális, ahogyan a mindfulness-t a két kaliforniai szakember beleszővi a terápiába. Bízom benne, hogy egyeseknek akár kedvet is csináltak pl. egy MBSR tréninghez.

„A radikális elfogadás az a képességed, hogy elfogadd azt, ami van, jó szándékkal és együttérzéssel.” (79.o.)

15 éve vagyok családterapeuta és így számos alkoholbeteggel, sőt famíliájával foglalkozhattam. Új lendületet adott nekem a könyv, amelyből bízom, hogy valamit előzetesen most át tudtam a kedves Olvasónak adni.

 

Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:

• Szégyen és feloldozás
• Miután letetted az italt, kezdődik az igazi kihívás
• Hogyan lehet mérgező szülők után saját életed? 
• Bárhová mész, ott vagy – mindfulness könyvajánló
• El nem küldött levelek

Képek forrása: saját.

Könyvbemutató YouTube videója: